Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

(vö. le hultajtswo — kicsapongó élet, hulac — dőzsölni); „Csitt" — „Sá" (vö. le sza! — csitt); „jingácsesz" (legények, jung + szl képző: -ac): „Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség" — In plájce fincter stárct árausz. A froszt vilgotikt auf zájn ponem" (vö. le plecy — vállak, sztorowac — levág, leszel, wilgotniec — nedvessé válik). A „vilgotikt" érdekes, ügyes képzés (lengyel gyök + német képző). A következő versszakban újra két szláv szó van: a „kicsit" ekvivalense „á káp" (vö. or kaplja — csepp), „foltozatlan ruhát"-é „látnesz" (vö. le lata — folt, latanje — foltozás). A „Közel a temetőhöz" című vers utolsó strófájában a „dreml" szóval találkozunk (vö. le drzemka — szunyókálás, or dremat' — szunyókálni). Petőfinek ezt a sorát: „A legények kurjongatnak" Holder így adta vissza: ,,Di jüngelesz hulien, zingen" (vö. le hulac — dorbézol). Holder természetesen nemcsak a fordításaiban használ szláv szavakat, hanem a saját verseiben is. A „Májn mámesz kind" című versének egyik sora: ,,Á hárc mit váj che sztrunesz" (vö. le struna — húr), egy másik verse: „Das lid fűn táncl-tánc" szintén tele van főleg lengyel eredetű szavakkal: „Der kap fárhilt er in chmáre, di csuprine in vint", „ ... in pjate bájszt a vánc", „Ün sz'springt arausz a köze . . „ . . . zieh tulien cu der noz", „Ün lialkelach, ach, kvoken", „A barg mit miszt ün blote, Un chazir tüt a chrope arajn tif in der nacht, A svárcer reiter köpet, in hauz, in feld, in sacht", Brengt einer a kapote, Klogt der zieh auf szuchote . . .", ,, . . . di zeszt alc mer dem dno . . „To küm-zse . . „Di himlen tomid drimlen . . ." (vö. le chmura, ukr chmara — felhő, le ezupryna — üstök, or pjata — láb, le pieta, or, le koza — kecske, le tulic — simul, magához szorít, lalka — baba, kwakaé — hápog, or boloto — mocsár, chripet' — hörög, chrjuk — röfögés, le chrup — krr, le kopyto — pata, kapota — köpeny, suchoty — tüdőbeteg, or dno — fenék). Holder publicisztikáját olvasva méginkább megerősödik bennünk az a benyomás, hogy ő tényleg a népnyelvi jiddist szólaltatja meg, amelynek tarka elemei közül sohasem hiányzott a szláv sem. Ennek minden bizonnyal oka lehet — tudatos költői művészetén kívül — az is, hogy ő gyermekkorát Máramaros vidékén töltötte el, ez azonban nem mond ellent előbbi állításunknak, hogy a magyarországi jiddis nyelvjárások között nem voltak megmerevedett határok, a jiddisül beszélők kölcsönös érintkezése nyelvi síkon is éreztette a hatását, egyes szláv szavak fluktuáltak, majd gyökeret vertek a beszélt jiddisben hazánk egész területén. A következőkben a hazai jiddisnek csak ezeket a meggyökeresedett, bizonyos megszorításokkal közkeletűnek nevezhető szláv eredetű szavait sorolom fel [35]: ob-, op- (pl. laz op — hagyd el, vö. le od, or ot), aby (pl. abi s'iz g^sén — majdnem megtörtént, vö. le aby), ügerke (le ogórek, or ogurec, nyj ugorka), az (le az, ha, szinte), at (le at, ime, nos, itt), impet (le ua. — lendület, hév) oncepen

en (le czepac sie — kötekedni), ontsets^n zix (le udeszyé — megörülni), onpi

en (le poié — itatni, „er iz sóin a bisl bepient"), onpas

en (le pasíc — hizlalni), araus — xorxlen (le charkac — hörögve beszélni), arüm hulien (le hulac — mulatozni), arende (nyilván 247