Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

Találhatók-e tehát a II. világháború előtti magyarországi jiddisben szláv szavak és kifejezések? És ha igen, mennyi? Amint Beranek idézett tanulmánya mutatja, 1938 előtt a kárpátukrajnai jiddist tényleg elég sok szláv szó szőtte át. Ebből a szempontból sokkal nehezebb azonban képet alkotni a Felvidék nyugati és középső szakaszáról, valamint a Dunántúlról, a Duna mellékéről és azokról az alföldi, ún. átmeneti sávokról, ahol az interlandi és äuberlandi jiddis kölcsönös kapcsolata erősebb lehetett. Világosabban fogjuk látni ezt a problémát is, ha majd elkészül a magyarországi jiddis nyelvatlasz, amelyen egy idő óta Hutterer Miklóssal együtt dolgozunk. Sajnos, azok az 500 szavas kérdőívek, amelyeket már eddig is nagyon sok helyre elküldtünk, — talán érthető okok miatt — nagyon gyéren érkeznek vissza, és ez hátráltatja nagyon az atlasz munkálatait. E fejezet végén mégis közölni fogom azokat a szláv szavakat, amelyekről eddigi kutatásaim alapján elég biztonsággal feltételezhető, hogy közkeletűek voltak a beszélt jiddisben is. Az írott jiddisre vonatkozóan csak egyetlen forrás áll — ez is csak részben — rendelkezésünkre, és ez Holder József költői és publicisztikai tevékenysége. Holder József (1893—1944) ,,az egyetlen igazán érdemes jiddis író, akit Magyarország adott." A proletárok forradalmát 1918-ban lelkes hangú költeménnyel köszönti („Dam" — „A vér"), 1934-ben pedig a „Májn Fdkl" (,,Az én fáklyám") című versében így ír: ,,In májn hánt ich hált a Fákl, Ün zájn Fiám iz rajt, Hált ich im ün hált szách-hákol Bizn számé tajt." A vörös zászlót nem engedi hát ki kezéből „egészen haláláig" „bizn számé tajt" vö. or. samyj, le sam), érthető tehát, hogy aki így érez és ír, nagy szeretettel és tehetségének teljes latbavetésével fog hozzá Ady Endre sok szép versének jiddisre való fordításához. Bármelyik fordítását is vesszük kézbe, szláv szavak — mint stílusformáló eszközök — mindenütt akadnak benne. A „Proletár fill verse" című költeménynek ez|t a sorát: „Az én apám bús, szegény ember" így fordította: „Májn táte iz e szumne ázájn" (vö. le sumny — szomorú, bús); ugyanennek a versnek egy másik sora: „Vígan annyian nem élnének", Holder fordításában így hangzik: „In veltn nit gebrodzet lüsztich" (vö. le brodzic ~ we krwi: vérben gázol). A „gebrodzet lüsztich" szerencsésen hangsúlyozza a költő mondanivalóját, hiszen tényleg azokról a gazdagokról van szó, akik „vígan" gázolnak a vérben is, ha érdekük úgy kívánja. „A halál rokona" fordítása sem mentes a szláv szavaktól. „Szeretem a tűnő szerelmet" fordítása: „Ch'hab lib di libe vosz fervjánet" (vö. or zavjanut' — elhervad, le zviednaé). Ebben a versben még a következő szláv szavak fordulnak elő: „sliáchen" (vö. or sljach ~ rég út), „prijut" (vö. or prijut — menedék). Még sokkal több a szláv szó az „Álmodik a nyomor"-han. „Duhaj kedvek Eldorádója" — „Di Eldorado fün hültvisz" 246