Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

értették, ezt bizonyítja az ún. jiddis sajtó tanulmányozása is, amely szinte kivétel nélkül héber betűkkel írt német nyelven közli cikkeit, és csak itt-ott tarkítja azokat némi héber-arameus elem. Sem a „Jüdische Pester Zeitung"-näk (1874—1888), sem a „Neue Jüdische Zeitung"-nak (1884—1888), sem az „Allgemeine Jüdische Zeitung"-nak (1887—1918), sőt még a „Jüdisches Volksblatt"-nak (1891—1893), Jüdisches Tageblatt"-nak (1899—1901) sem volt semmi közük a jiddis nyelvhez, ezek az orgánumok mind úgyszólván tiszta irodalmi német nyelven jelentek meg. És nem változtatott ezen az 1899-től kezdve megjelenő „Kol meváser" című lapocska sem, bár szerkesztője éppen azzal akarta útnak indítani, hogy ő a nép nyelvén fog írni (jiddisül), ellentétben a többi „jiddis" lappal, amelynek nyelvét csak a műveltebb rétegek értik meg. Már a saját előszavában rácáfol erre, amikor ezt írja: „Von nun an aber wird dieser Übel (ti. hogy nem értik meg) abgeholfen sein." Nem sokkal később pedig már dicsekszik is a szerkesztő: „Ein Korrektor, der die deutsche Sprache gründlich kennt, steht mir behilflich zur Seite zur Seite und werde alles wichtiges, roelches auch in anderen Blättern vorkommen wird, nie auslassen." Ez a kép csak a Magyar Tanácsköztársaság idején változott meg némileg, amikor az utcákon jiddis nyelvű plakátok jelentek meg azzal a felhívással, hogy a zsidó munkások lépjenek be a Vörös Hadseregbe. Nincs kizárva, hogy ebben szerepük volt a Lengyelországból bevándorolt zsidó munkásoknak is, akik tagjai voltak a III. Internacionálé zsidó frakciójának. Z. Spirn azt írja a magyarországi jiddisről szóló cikkében [32], hogy abból teljesen hiányzik a szláv elem. „A szláv szavak, amelyekkel a keleti zsidóság nyelve annyira át van szőve, csak a szlovákiai és kárpátukrajnai zsidók előtt ismeretesek ... a (magyarországi) jiddis beszédben szláv szavakat egyáltalában nem használnak. Még az oly gyakori szláv „ze" szócska is teljesen idegen ott. Az effajta szavakat pedig: „cukarnje", „kavarnje" németesen vagy magyarosan ejtik — ich gé in kafféhauz, ich gé in der cukrásde." Ha — mint látni fogjuk — teljesen nincs is igaza Spirnnek, mégis egészen megközelítette az igazságot. És ezzel kapcsolatban joggal fel is merül a kérdés: hogyan és honnan kerülhettek mégis a magyar jiddisbe is szláv szavak? Néhány szláv szót közvetíthetett a talmudista irodalom is. Már említettük pl. a korit

e" szót — „etető-, itatóvályú" (vö. le, or. koryto), amelyet egy jiddis bibliamagyarázatban találtunk. Rási is idéz néhányat [34], Persze ez csak nagyon vékony csatorna lehetett. Nagyobb lehetőséget nyújtott a szláv szavak beáramlására az a körülmény, hogy Galícia 1918-ig az osztrák—magyar monarchia része volt, ahonnan főleg az I. világháború idején élénkebb iramot vett bevándorlás, a zsidó menekültek nagyobb tömege, valamint más szláv népekkel való területi közelség gyorsíthatta meg a magyarországi jiddisben a szláv szavak elterjedését. A magyarországi zsidó lakosság körében már a múlt század eleje óta egyre jobban fokozódott a belső fluktuáció, az interlandi és äuberlandi jiddis kölcsönösen befolyásolhatta tehát egymást. 245