Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

készlet közös vonásai azonban általában oly nagy számban állapíthatók meg, hogy a legnagyobb óvatossággal kell tekinteni minden olyan hipotézist, amely egy adott zsidó közmondásban szláv eredetet vél fellelni. Azt a problémát, hogy ki volt az adó és ki volt az átvevő az idiómák és kifejezések területén, távolról sem olyan könnyű eldönteni, mint a hangtanra, alaktanra és szóképzésre vonatkozólag. Eltekintve a rendszeres kereskedelemtől, száz meg száz kis városban legalább két nagy terület volt, ahol a jiddis és szláv nyelvközösségek egymásra hatása tömegesnek nevezhető arányokat öltött: a zsidó gyermekszobák a városokban és a parasztok kunyhói, ahol zsidó kézművesek az egész hetet vevőik között töltötték, hogy — mint említettük — a szombat előestéjén viszatérjenek otthonukba, a városokba. Kölcsönös együttélésnél természetesen a nyelvi hatás is csak kölcsönös léhet. Ha azonban pl. az idézett belorussz példákat megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy csaknem valamennyi igen gyakran megtalálható a szomszédos szláv nyelvekben, az ukránban, lengyelben, oroszban és gyakran egyszerre több szláv nyelvben is. Ez indokolja azt, hogy legalábbis az esetek legnagyobb részében, amikor a belorussz jiddisről van szó, a belorussz nyelv hatásáról beszéljünk a jiddisre. Ez természetesen nem zárja ki azt, 'hogy a belorussz jiddis is befolyásolhatta a belorussz nyelvet. A belorussz és jiddis tömegek szoros összefonódottsága idézhette elő fejlődésük, életmódjuk hasonló vonásait és ez visszatükröződött anyagi és szellemi kultúrájukban egyaránt. VII. Szláv elemek a magyarországi jiddisben Amíg az orosz, német, lengyel, ukrán, belorussz jiddis szláv elemeinek olyan kiváló nyelvészek szenteltek terjedelmes tanulmányokat, mint J. Joffe, R. Jakobson, Max Weinreich, Uriel Weinreich, M. Altbauer, F. Beranek st'b., addig a magyarországi jiddis szláv elemeivel eddig még csak szórványosan is alig foglalkozott valaki. Ez állításnak látszólag ellentmond F. Beranek tanulmánya: Die jiddische Mundart NordostUngarns (Brünn—

Leipzig, 1941), de mint e tanulmány címe is mutatja, szerző csak a régi Magyarország északkeleti csücskének (Kárpátukrajnának) jiddis nyelvjárásait tanulmányozta, vagyis az ún. „interlandi" jiddist (amelyhez M. Hutterer Kárpátukrajnán kívül a Tiszántúlnak főként keleti peremvidékét is hozzátartozónak véli) és figyelmen kívül hagyta az ún. „äuberlandi" (a Kárpát-medence nyugati és északnyugati részén használt) jiddist. Mi most röviden főleg azokat a nyomokat kívánjuk megvizsgálni, amelyeket a szláv elemek az äuberlandi jiddisben hagytak, ha mindjárt csupán éppen az interlandi akkal való érintkezés hatására is. Közismert, hogy a második világháború előtti Magyarország zsidósága annyira asszimilálódott, hogy annak fiatalabb nemzedéke már csak magyarul beszélt; az idősebbek még németül is beszéltek (általánosítani persze még közöttük sem lehet!) és a zsidóságnak csak egy viszonylag kis része használta a jiddis nyelvet. Jiddisen is főleg a német nyelvet 244