Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

határolható el mereven, metafizikusán egymástól. Egyes tudományok kutatási eljárásait ezért felhasználhatjuk más területen is. Az a körülmény, hogy az élő szervezet, az emberi idegrendszer és a gépi mechanizmus, az élettelen anyag között minőségi különbség van, még nem zárja ki, hogy köztük meghatározott szempontból hasonlóságokat, analógiáikat fedezzünk fel. Ebből az következik, hogy sem elvi, sem gyakorlati akadálya nincs annak, hogy a neveléstudomány területén is hasznosítsuk más tudományok, így a kibernetika, eredményeit, kutatási módszereit is. Az említett megfontolás azonban csak a probléma egyik oldala. A másik oldal az, hogy az egyes mozgásformáknak ós az egyes tudományágaknak van viszonylagos önállóságuk is. Ezért nem helyes, nem indokolható eljárás az egyik tudomány, vagy egyes tudományok kutatási módszereit, terminológiáját, eljárásmódjait, szemléletét — minden kritikai megfontolás, differenciálás nélkül egyszerűen „átültetni", alkalmazni egy másik tudományban. A neveléstudományra ebből az következik, hogy a kibernetika, az információelmélet, a modern matematika stb. kutatási eljárásait, szemléletét, terminológiáját nem szabad kellően differenciált, alapos kritikai megfontolás nélkül, egyszerűen „alkalmazni" a pedagógiában. Mindenesetre a jövő kutatásra vár annak megállapítása, hogy milyen feltételek mellett, milyen összefüggésben, milyen irányban használható fel gyümölcsözően a kibernetika, az információelmélet terminológája, kutatási módszere stb. a pedagógiában és a neveléstudomány szempontjából milyen átdolgozásokra, specifikus alkalmazásra, milyen sajátos, új terminológiai kidolgozására lesz szükség. 2. Felmerül összefoglalóan az a kérdés, hogy eddig mennyiben vezetett a kibernetika új pedagógiai felismerésekre, mennyiben változtatta meg a pedagógia ismert törvényeit, elveit? E problémára az előzőkben néhány példa kapcsán (pl. DAVÜDOV, TRAPESNYIKOV kísérletei) már utaltunk. Jeleztük azt is, hogy e probléma még forrásban van, alapos további kritikai vizsgálatot igényel. Az említett konkrét példák elemzéséhez összefoglalásként még arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a kibernetika új eredményeinek megállapításához alapos neveléstörténeti-kritikai elemzésre van szükség. így pl. az oktatási folyamat mechanizálására már régen történtek kísérletek a pedagógiában. COMENIUS az iskolát óraműhöz hasonlította — és itt mai szemmel, ezt a hasonlatát a modern kibernetikai, automatizált iskola bizonyos értelemben vett élőképének, anticipálásánák vehetjük. (Természetesen, a felszínes modernizálástól mentesen, nem tévesztve szem előtt, hogy Comenius hasonlata a manufaktura korszak, a XVII. század szemléletére, vívmányaira jellemző. Vagy hasonló mechanizálási törekvések vannak RATKE, PESTALOZZI, JACOTOT és sok más pedagógus gyakorlati működésében, elveinek sorában.) A szemléletesség, a rendszeresség, fokozatosság és más hagyományos pedagógiai elvek eltérő —• és bizonyos fokig a modern törekvésekhez hasonló, merész értelmezésére, alkalmazására is bőven találunk példát a múltban. (Pl. a XVII. 25