Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

ben; pouzen „mászni" (belor pouzac) az északkeleti jiddis néhány részében és pojzen a többiben. A fenti szavakban példaképpen idézett valamennyi hangzó váltakozás — ej/oj, aj/ej, u/o, ox/ < ix < ux, ou/oj teljesen a hangtörvényeknek megfelelő a jiddisben. A szláv eredetű szavak beilleszkedtek a jiddis nyelvtani rendszerébe is. Különösen megfigyelhető ez a főnév, melléknév, határozószó, indulatszó, prepozíciók és kötőszók esetében. Pl. kötőszó-prepozíció: vedlik ,, . . . nek megfelelően", (le wedlug), tájsz. viszonyszó paze „mentén" (homályos etimológiájú) és a következő kötőszók: to „az esetben", tsi „vajon" (belor, tájsz. le cy), (ni/xáj „hagyta", xoc „ámbár", axibe „hacsak", i. . . i „is ... is" (bodáj . . .) abí — „amíg", . . . jak . . . abí — „bárhogyis, de", tájsz. pokevanen „míg". Néhány jellegzetesen modális szerepű határozószót külön kell megemlíteni, pl. az nagy mennyiség hangsúlyozására, het távolság hangsúlyozására, na az adás kísérésére, ot a rámutatás kísérésére, take „valóban", xoc/be „legalább" (vö. le choóby), jakos „valahogyan", jakbe „mintha" (vö. jakby). Jegyezzük meg a következő különleges határozószókat: male (*interrog.), „mindegy (mi, ki stb.)" ós same [26] (*superl.) „nagyon" (pl. der same grester „a legeslegnagyobb") és a hangsúlytalan enklitikus szócska — ze „akkor" (pl. vos-ze iz es? „mi ez hát akkor?") A beilleszkedés korai szakaszában a szláv jövevényszavak nem könnyen vetették alá magukat a jiddis ragozási rendszerének, de végül is a befogadó nyelv legyőzte az új tényezőnek ezt az alkalmazkodási erőtlenségét. Ezt legkönnyebb a melléknév esetében kimutatni. A szláv mellékneveket a jiddis először az állítmányban, ragozatlanul vette át: jid. er iz proste, „ő durva" (< prosto), dos iz modne „ez különös" (< modny „elegáns, divatos). Csak a következő szavakban kerülnek a melléknevek jelzői használatba: a proste menő „egy durva ember", mit a modne smejxl „különös mosollyal". A jiddisben további fejlődés ment végbe a XVIII. és XIX. században, ami az irodalomban is tükröződik, és egy harmadik szakaszhoz vezetett, amelyben a jelzőként használt melléknevek már szabályos ragozást követtek: prost-er, modne-m stb., az illető esetnek megfelelően. A szláv eredetű főnevek a jiddisben felvették a szokásos többes szám ragját — a legtöbb mássalhangzós tőnél az -n-t és az -r vagy magánhangzós töveknél az -s-t, pl. kois „kosár, méhkas" (szl kos) — koisn, lopete „lapát" (szl lopata) — lopet

es. Néhány szlavizmus a jiddisben régiesebb paradigmákat is követ, pl. sod „gyümölcsöskert" (szl sad) — sed-er (Umlaut!), pastex „juhász" (szl pastux) — pástex-er, kundes „fickó" (le kundys) — kundejs-im. Ügy látszik, a szláv eredetű főnevek részére egy külön ragozási módot fejlesztett ki a jiddis a többes szám képzésére. Ez a speciális ragozási jel a jiddisben az -°s (etimológiáikig valószínűleg a héber-arameus „őth" többes számú végződésből), amelyet mássalhangzós tövekhez adnak (bik-es „bikák", pisk-es „fintorok") néha hangsúly-áthelyezéssel a lengyelből nyert tőszóban (stol'er: stol'ár-es ,,ácsok"), sőt egyes táj szólásokban még képzős hangsúllyal is orosz mintára, (poltavai jiddis: jamscik, jamscik-és, vö. orosz jamscikí): egyetlen tőben magánhangzó változás is van: cvok: cvek-es „szögek". 239