Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

Ügy látszik, a jiddisben gyakran a szláv többes számot fogadták be először: vö. demb „tölgy" (valószínűleg demb-es < le deb-y, e. sz. dab); blintse „sajtétel féle" (valószínűleg blintse-s < ukr blync-i, e. sz. blynec); ugyanígy lapt'e „háncscipő" ( .. . < lapot'). Másrészt vannak olyan szláv többes számok, melyeket a befogadó nyelv egyenesen egyes számként olvasztott be: vö. jiddis póvidle „dzsem" (le powidla t. sz.), vidle „vasvilla" (le widla t. sz.). A jiddisben a szláv eredetű igék mindig a szláv alak jelenjén vagy infinitivuszán alapulnak, éspedig az inf. szuffixuma nélkül: kal'etse-n (ukr kalicyty — elnyomorít), sope-n (ukr sapaty — kapál), stare-n zix, bore-n zix (or starat'sja, borot'sja — törekedni, harcolni). A jiddis igék egy része sajátos módon egy tematikus e-ben végződik és csaknem valamennyi szláv eredetű ige ebbe a kategóriába tartozik; hasonlítsuk össze: meke-t „mekegni" (szl eredetű ige) és mek-t „kivakar" (nem szl eredetű); vejke-t „jajgatni" és vejk-t „áztat"; pore-t zix „piszmog" és por-t zix „párosul, házasságot köt"; spil'e-t „tűz" és spil-t „játszik", xrope-n „horkolni" (le chrapac) — ix xrope, hulie-n „mulatni" — ix hulie (le hulac) stb. Az ilyen tövek nagy száma" miatt határozott kapcsolatot állapítottak meg a „szlávság" és az ,,-e"-s tőalak között; és ha egyes igék érzelmi aláfestés céljából „pseudo-szláv" irányban alakultak, akkor egy lényegében indokolatlan „e" kerülhetett a tőhöz — mint a már említett példákban —: Vaxe-n „durván röhögni", a lax-n „nevetni" elferdített alakja. Másrészt viszont egy csomó ige „elszlávtalanodott", vagy úgy, hogy elvesztette az „e"-t (xap-n „elfogni"), vagy az „e" „e? -ré változott (*far-rzave-n „rozsdásodik" > farzáver-n, *trejbe~n „eltávolítani az ereket (a rituálisan vágott állatból)" > tréjber-n), vagy ,,-eve" ,,-ir-"-re változott (*brukeve-n > „kövez" brukir-n). Több szláv eredetű jiddis ige párosával jelenik meg, melyek közül az egyik már „elszlávtalanodott": plonte-n és plónter-n „bonyolódik", farkace-n és farká(t)ser-n „feltűrni" (ruhaujját)" tsekosme-n és tsekosmer-n „összeborzol", tsvice-n és tsvicer-n „csiripelni", „ráteve-n és ratir-n „megmenteni" (vö. le ratowac, német retten), rábeve-n és rabir-n „rabolni" (vö. le rabowac, német rauben); magányos igepár: trese-n és trejsl-en „rázni" (vö. le trzasc). Aspektus-szerű alakok, mint ix tu (vagy: gib) a sraib „éppen csak írok egy pillanatig", ix fleg sraiben „szoktam volt írni", ix halt in sraibn „éppen írok", ix halt in ein sraibn „(egy ideje") kitartóan írok" nincsenek meg a nyugati jiddisben, ezért jogosult az a feltevés, hogy a szlávnak része volt ezeknek az igei kategóriáknak a kifejlődésében. Még szorosabb a párhuzam a nem-perfektív szemlélet esetében (ix hob gesribn „írtam") a perfektiv alakkal szemben (ix hob ongesriben „leírtam, megírtam, befejeztem az írást", vö. le, or pisac, napisac, pisát' napisat'). Az összetett igék közül sok száz (csak a kelet- és középjiddisben) mutat keveredésre utaló sajátságokat, amennyiben a ragozás a német komponens mintáját követi: derleigen „hozzáadni", ix der'leig, vö. né eriégen; ibersreiben „másolni" — ix sreib ibér, vö. né überlaufen, míg a belső forma éppoly határozottan utal a szlávra:: unterhern „hallgatózni", vö. le podsluchiwac; iberleign „áttenni, máshova tenni", vö. le 240