Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

A legtöbb jiddis szónak két kicsinyítő foka van: pl. grub „gödör" — gribl „kis gödör", grib-ele „gödröcske", zuk — zuk-l — zuk-ele „poloska, rovar", hun-hin-dl — hin-dele „tyúk" stb. A kialakító morfémák germán eredetűek, de a két kicsinyítő fok nemigen mutatható ki a németben, ellenben világosan emlékeztetnek a szláv mintára; vö. le jama — jamka — jameczka stb. Az északkeleti jiddis tájszólásban megvan az a germántól idegen, de szlávra utaló szabály, hogy a kicsinyítő főneveknek az alapformával azonos nemük van. A jiddis igékben megmutatkozó nagyobb szláv hatásként jelentkezik a szemantikus egyenértékűség egyes jiddis prefixumok és szláv igei előképzők között: pl. za- és far-, do- és der- stb. Ezek az equivalens prefixumok a következő esetekben fordulnak elő: a) keverék-, azaz olyan igékben, melyeknek alapja végső fokon szláv eredetű: far-cepen „ingerel", za-cepen mintájára, der-kucen „untatni" do-kucen mintájára s i. t.; b) strukturális tükörszavakban, azaz olyan igékben, melyekben egy szláv ige töve és prefixuma alakul át a nem szláv morfémák alakjában: pl. óp-brengen „visszahozni" a le od-niesc mintájára, diai.: ójs-spiln „nyerni" wy-grac mintájára stb.; c) igékben, ahol a jiddis prefixumot új szó alkotására használják a szláv mintára való vonatkozás nélkül, pl. diai.: far-zejgn „lecsendesíteni (egy gyereket) dajkálással"; analog ez a far-spiln igéhez „játékkal elszórakoztatni" (vö. le za-bawic), de maga nem valamelyik specifikus szláv igekötős ige mintájára alakult (le za-ssac, ukr za-ssaty más jelentésű). A jiddis igerendszer igen nagy gazdagodáson ment át a szláv befolyás alatt. Egy másik példa a szláv eredetű bővülésre a visszaható ige megnövekedett használata. Ez a jelenség megmutatkozik a kelet-galíciai jiddisben: a) bizonyos (szláv mintán alapuló) prefixumokkal ellátott igékkel, pl. tse .... zix (vö. roz .... sie), on- .... zix (vö. na .... sie) és még hasonlók: tse-vejnen zix „könnyekben kitörni" (vö. roz-plakac sie), ontrinken-zix „teleinni magát" (vö. na-pic sie) stb.; b) önkényesen egyes igéknél, amelyek szemantikailag nem visszahatóak: pl. spiln zix „játszani" (le bawic sie, de né spielen), éndkin zix „befejeződni", le skonczyc sie, de né enden, endigen) és sok más; c) egy „casuális alak" képzésére bármely igénél, annak kifejezésére, hogy a cselekvés végrehajtója nem oly mértékben részese ennek a cselekvésnek, mint ha az ige a rendes cselekvő alakban van (zix nélkül): er zingt zix „esetleg énekelek", mir esn zix vécere „esetleg vacsorázunk" (vö. le spiewa sobie, jemy bosie kolacje). A jiddisben, ha a melléknevek ragozott alakban jelennek meg az állítmányban, jelentésük megváltozik: ix bin krank „beteg vagyok (most)", de: ix bin a kranker „beteg vagyok" (azaz beteg ember). Ez a jelenség erősen emlékeztet a melléknév „hosszú" és „rövid" alakjára a keleti szlávban: vö. orosz ja holen és ja bol'noj. Talán szláv hatásra utal a többszörös tagadás is, vö. jiddis: kejner 234