Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

jiddisben egy, a belorusszhoz hasonló cekan'je — dzekan'je folyamat szélsőséges alakjaiban létrehozta a t, d egyesülését a c, dz-vel, sőt a c, dz-ve 1 is labiális hangzók előtt; s, z pedig egész általánosan keveredett s, z-vel i előtt. Uriel Weinreichhéi szemben Roman Jakobson szláv hatásnak tulajdonítja a jiddis két új susogó hangjának, a z és s, valamint az affrikata c megjelenését (as — az, sásé — sáz

e; muően, kacke). Azt azonban U. Weinreich is elismeri, hogy a z, c hangok elterjedéséhez nagyban hozzájárult a z, c-t tartalmazó sok szláv kölcsönszó és az ezekkel összevegyült lengyel z, c. A jiddisben általános, hogy a germán feszített-lazított mássalhangzó ellentét (k—g, p—b, t—d) átalakult a zöngétlen-zöngés ellentétévé. A jiddis akkor alakította ki ezt a zöngét, mikor még az Oderától nyugatra volt, de még így is lehetséges, hogy a zönge használata a jiddisbe a szlávval való érintkezés útján került. A jiddisben a szláv környezetnek még egy további hatása is megfigyelhető: valószínűleg a nyugati ukrán és a déli belorussz nyelv szolgált alapul a zöngésség megkülönböztetésére még a szó végén is. A h eltűnése a jiddisben egyes területeken összekapcsolódik a hehezetességnek szláv hatás által létrehozott kiküszöbölésével a zöngétlen mássalhangzókban. De e téren a jiddis dialektusok és aldialektusok különbözőképpen viselkednek a szláv hatóerővel szemben. Nyugat-Ukrajnában például a jiddis — mely a „h" nélküli ukrán hangrendszer behatására módosult — kiküszöbölte fonemikus „h"-ját: (h)élfn zix, míg Kelet-Ukrajnában felvette, ugyanabból az ukrán mintából a zöngés (H)-t a „h" pótlására, anélkül, hogy módosította volna fonémakészletét. Egy harmadik variáció szerint: a jiddis az ukránból egy új fonémát vett át, a laringális (/?)-t, melyet szembeállít a meglevő h-val: (H)omitse „társalgó" (ukr. hornytsa); evvel szemben hober „zab" (vö. német Hafer). Láttuk tehát, hogy a szláv nyelvek hatására a jiddis fonémaállománya lényegesen kibővült. A szláv eredetű ragok és képzők átvétele rendkívül általános a jiddisben. Néhány csak viszonylag kisszámú szóra korlátozódik: a nőnemet jelző -se, a becéző -cik, a pejoratív -ák, -ác, -éts, -l'ák, -n'ák: lererse, dakterse, grafincik, podrabbincik, püstiak, lingac s i. t. De más képzők igen nagy számban fordulnak elő: -ke nőnemképző (soichetke „sakter felesége"); -ke: indulatszóból képez igét (vö. bom-ke-n „bum-ot mondani" = megegyezni); -fe)nu és inke becéző megszólító (vö. kínd-enu „drága gyermekem", múm-inke „nénikém"), -ske többnyire pejoratív melléknévképző (vö. oriman-ske „szegény ördög"), -(ev)ate, többnyire enyhén pejoratív melléknévképző (vö. tam-evate „ostoba", < tam „ostöba fickó"; -ixe nőstényállatok nevének (tájsz.) és néhány személynévnek a képzésére (vö. lejb-ixe „nőstényoroszlán; Leybné"); -arne enyhén lenéző helynévképző (vö. xasid-arne „chasszidok gyülekező helye"); -nik személynévképző (vö. jisuv-nik „falusi zsidó"); -nitse az előző szó nőneműjévé változtatója (vö. ejses-isúitse „házasságtörő nő" < ejses-is-nik „házasságtörő" < ejses-is „férjes asszony"); -úk pejoratív képző különösen foglalkozás-neveknél (vö. suster-úk „hitvány foltozó 232