Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

A kibernetika és pedagógia (a nevelés gyakorlata és a neveléstudomány) kapcsolata a jelen cikknél szélesebb összefüggésbe kívánkozik, sokoldalú részletkutatásokat, majd ezek szintézisét kívánja meg. Szorosan a kutatási módszereknél maradva, a kibernetikának a neveléstudományi kísérletezés módszerével való összefüggései közül három fontos problémát emelünk ki összefoglalásképpen: 1. Mennyiben lehetséges más tudományok (esetünkben a matematika, a technikai tudományok, a kibernetika) — kutatási módszereit, szemléletmódját gyümölc.söztetően érvényesíteni a pedagógia területén? E kérdésfeltevés szűkebb térre való konkretizálása annak az általános kibernetikai és filozófiai problémának, hogy mennyiben, milyen messzemenően állapíthatunk meg analógiát a gép és az élő szervezet között. (Vö. A. A. FELDBAUM tanulmánya: ,,Az analógia szerepe a kibernetikában", a „Kibernetika és filozófia problémái" című gyűjteményes kötetben. Bp. 1963. Gondolat Kiadó, 319—325. oldal.) Problémánkra vonatkozóan két szélsőséges álláspont érvényesül napjainkban: a) Vannak, akik számára a matematikai, kibernetikai fogalmak pedagógiai alkalmazása, az információelmélet fogalomkészletének átültetése semmiféle problémát nem jelent. (Ezek például egyszerűen úgy kezelik a tananyagot, a tanári magyarázatot, mint egyszerű hírközlést; foglalkoznak annak információ-értékével, a „szöveg-temperatúrával", redundanciával stb., akárcsak egyszerű hírközlő aktusról lenne szó.) E magatartással, koncepcióval szemben nem ok nélkül merülhetnek fel aggályok. A pedagógiai folyamatban aligha lehet a sokoldalú társadalmi és személyes céloktól, tényezőktől úgy absztrahálni, hogy a tanítást egyszerű „információ"-nak, hírközlésnek tekintsük. Tekintetbe kell venni a pedagógiai folyamatok sajátos, sokoldalú kapcsolatait, összefüggéseit, sajátos összetevőit. Ezért a kibernetikai folyamatok egyszerű, sematikus átvétele hibaforrássá válhat a kutatásban, az eredmények értékelésében. b) Egyes, konzervatívabb beállítottságú filozófusok, pedagógusok viszont teljes mértékben tagadják a matematikai módszerek, a kibernetika alkalmazásának termékenységét a pedagógiában. Ezek a vélemények egyrészt arra hivatkoznak, hogy „bármely tudomány tárgykörét csak az anyagi mozgás egyetlen meghatározott területe alkothatja" —, másrészt azt is felhozzák a kibernetika ellen, hogy állítólag semmiféle analógiát nem szabad alkalmazni a gép és az élő szervezet között. (Vö. E. KOLMAN: „A kibernetika filozófiai és társadalmi problémái" — az idézett, „Kibernetika filozófiai problémái" című gyűjteményes kötetben, 91. oldal.) Nézetünk szerint a probléma helyes megoldásához alapvetően a dialektikus logika szemléletmódja vezet el, melyet a jövő kutatásai egyre szélesebb és mélyebb alapokra helyeznek majd. A dialektikus logika alapján azt vallhatjuk, hogy az említett két szélsőséges felfogás egyaránt hibás, merev álláspont. Az egyes mozgásformák és a tudományok területe ugyanis nem 24