Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

vagy tiszta német nyelvein, vagy pedig a gazdag, szép orosz nyelven kell írni. Világos, hogy a russzizmusok használatát illetően (főleg a publicisztikában) ők távolról sem voltak válogatósak. A „Kajl mevaser" című folyóiratban pl. (különösen fennállása első éveiben) egy igazi zsargon áll már előttünk. Már nem is törődnek azzal, hogy van-e az adott fogalomnak megfelelő, meghonosodott szó a jiddisben, hanem csak elővesznek egy orosz szót, amely éppen a kezük ügyébe akadt, és átviszik készen az újságírás nyelvébe. Illusztráljuk ezt is néhány példával, a „Kajl mevaser" 1862-i évfolyamából: „perve ün vtoroie rozriadne" (5. sz.); „lisne bleter drüken" (1. sz.); „fün beide polosn" (2. sz,); „fün jedem tauzent duses" (2. sz.); „grazdansk, sluzbe" (12. sz.); „mestne voiene natsalstve" (2. sz.); „nu otseref' (5. sz.); „zaiomne pismes" (12. sz.); „axotnikes, vos zaien far zaiere semiaistves" (2. sz.); „protivnikes" í(9. sz.); „grazdanin", „nu pozalui", „narod" stb. Emellett jellemző, hogy még kiejtésben is az oroszhoz igazodnak: „nepremenne" (két ,,n", mint az oroszban!), voienne, postanovlenies, divizionne natsalnikes" stb. Ugyanaz a helyzet a szépirodalomban is. Az akkori felvilágosítók nyelve már világosan a kor bélyegét viseli magán. Nyelvezetükben nagy helyet foglalnak el azok a szavak, fogalmak, amelyek az orosz uralom alatti zsidó életre jellemzőek. Pl. Lewinsohnnál (a „Hefker-velt"-ben): policie, obiavlenie, postupaienpo zakonu, vibor, rekrut, otseredne knige, adavtsikes, prisustve, sledstve, zakonikes, obtsestve, potstaljon stb. Achsenfeld (1787—1866) „Der erster jiddiser rekrut" című művében a következő rasszizmusok vannak: ukaz, rekrut, zakón, spravnik, tsüdner, ioven, slivne, gorod, zasedatel, lovtse, protske, rastrevozen s i. t. Természetes, hogy ezeknél az íróknál nagyon sok régóta meggyökeresedett szláv szót találunk: pomvinitse, blote stb., nyelvük azonban tulajdonképpen a XIX. századi városi polgárság bizonyos rétegeire jellemző. Az eddigiekben főleg azt a szláv szóanyagot regisztráltuk, amely a XVI—XVIII. században hatolt a jiddisbe. Igyekeztünk megállapítani azt is, hogy milyen okok idézték elő éppen a felsorolt szláv szavak meghonosodását a jiddisben. De a jiddis szláv elemeinek a problémáját ezzel még távolról sem merítettük ki. Azzal, hogy históriai aspektusban, diachronikusan mutattunk be egy csomó szláv szót a jiddisben, csak bizonyos alapot teremtettünk a következő fejezeteink számára. IV. A szláv nyelvek hatása a jiddis fonetikájára és grammatikájára Ebben a fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen hatást fejtettek ki a szláv nyelvek a jiddis fonetikájára és grammatikájára. Roman Jakobson [19] azt állítja, hogy a földrajzilag egymással szomszédos nyelvek fonémarendszerei, még ha származásilag nagyon messze 230