Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

e szláv szuffixumok (amelyek nem szláv szavakhoz kapcsolódnak) már régóta gyökeret vertek a jiddisben. Hogy a chasszidellenes irodalomban felhasznált szlavizmusok megfelelnek a széles galíciai-ukrajnai tömegek ténylegesen beszélt nyelvének, azt láthatjuk a jiddis nyelvű ohasszid mesékből is. így pl. Nachmann Breslauer [ 16] meséiben igen sok a szlavizmus: panes, prikladn, g

erabevet, texerem, pill, patretn, ukaz, tsines, szond, tablitse, zalagin, izbavit, dux, meldeven, pastuxes stb. Idézünk még néhány példát a szláv szavak használatát illetően a XIX. század eleji irodalomból is. Mindenekelőtt alkalmas erre a Riktsüg der frantsoizen című kis anonim könyv [17]. E kis könyv a következő szláv szavakat tartalmazza: step, rabünkes, bülave, anütses, kapelliüs, rogozes. E szláv szavak nyilván megvoltak a beszélt nyelvben is. De hivatkozhatunk még egy másik könyvre is: Chájkl Hurvitz „Tsofnes p

enéach" című könyvére [18], Ebben is jelentős számú szláv szóval találkozunk. Egy részük már ismert (ez is nagy elterjedtségük jele), a többi újonnan fixált szó. Pl.: uvazet, psisvadirt, zatsmelet, dakutset, pozvoliet, izdradzin, povolie, regüliarne, pokorne, astrozne, oxotnikes, strapatsn, zieh staren, g^star^n, vigodes, sposobes, xodokes, verbeven, provednikes, nagrades, latke, prezandkes, opgepilevet stb. így tehát e fejezetben felhasználtuk az első felvilágosítók legfontosabb jiddis műveit a XVIII. század utolsó negyedéből és a XIX. század elejéről. Részben már az ő nyelvükön is érezhető (különösen a szlavizmusok használatát illetően) a szóban forgó korszak modern orosz nyelvének hatása. Alapjában véve azonban az ő nyelvük (a szlavizmusok szempontjából) a XVIII. század beszélt nyelvére jellemző. Az idézett írókról megállapítható, hogy erősen a berlini haszkala és természetesen a német nyelv hatása alatt is állottak és talán akaratlanul is úttörői lettek a jiddis irodalmi nyelvnek, amelyben forradalmi változásokat hajtottak végre. E változások lényege az volt, hogy elutasították a rabbinikus írott nyelv jiddis-,,tájcs" héber kánonját és az irodalmi nyelv alapjául a népnyelvet, illetve a beszélt nyelvet tették meg. Bizonyos vonatkozásokban azonban (pl. a struktúra, szóképzés területén) ők a rabbinikus hagyományok folytatói voltak. A régi kánon friss tradíciói, amelyek a német nyelv (Mendelssohn) hatása alatt állanak, arra kényszerítik a felvilágosítókat, hogy legyenek óvatosak. Ezért ők biztosan nem használták fel a friss szlavizmusokat, amelyek még nem terjedtek el és nem gyökeresedtek meg a lakosság széles rétegeiben. Hiszen másként nem érhették volna el fő céljukat — azt, hogy a nagy tömegek könnyen megértsék műveiket. Nem így áll azonban a dolog a XIX. század II. és III. negyedében az orosz felvilágosítókkal. Ezeknél is a beszélt nyelv az irodalmi nyelv alapja (Lewinsohntól kezdve Mendele írói tevékenységének első korszakáig bezárólag). De a kor most más. Az orosz fel világosítók alapjában véve Oroszország és az orosz nyelv felé orientálódnak. Már Jicchak Ber Lewinsohn, az oroszországi has^kala-mozgalom atyja (1788—1860) azt a jelszót adta ki, hogy 229