Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

vébe. Ezt részben egy másik forrásból tudjuk meg. A XVIII. század vége és a XIX. század elejének íróira, a zsidó felvilágosodás mozgalmának első zsidó íróira (maskilim), illetve azok műveire gondolunk. Igaz, a felvilágosodás irodalmának (haszkala) műveiben elsősorban a galíciai és ukrajnai zsidók szólalnak meg egy olyan korban, amikor a rabbinikus irodalom leginkább Litvániára—Fehér-Oroszországra és Litvánia—Lengyelországra vonatkozik. Azonban a felvilágosítók nyelve (amelyben már vannak szláv szavak) mégis jellemző a litván és lengyel zsidó nyelvére is. Azon szláv szavak nagy része, amelyekkel a galíciai—ukrajnai felvilágosítóknál találkozunk, meghonosodott a litván és lengyel jiddisben is. Ennek különböző okai lehettek: a párhuzamos szociális-gazdasági folyamatok, amelyek szükségszerűen párhuzamos „kölcsönszavak" átvételét idézték elő és egyes parasztok tömeges vándorlásához vezettek. Lengyel ós litván zsidók, mint ismeretes, 1648-tól kezdődően tömegesen vándorbotot vesznek kezükbe. Ezért kell pl. a litvániai központi bizottságnak (,,vaad") rendszeresen foglalkozni kongresszusaikon (1549, 1650, 1652) azon hontalanok ezreinek problémáival, akik Ukrajnából özönlöttek oda. A haszkala problémáit, a felvilágosítók táborának differenciálódását, irodalmi örökségüket sokoldalúan feldolgozta Max Ehrik monográfiájában [13], Különösen a XVIII. század végi és a XIX. század eleji feltörekvő modern burzsoázia nyelvi orientációjának kérdéseivel, a jiddishez való viszonyukkal, irodalmi előretörésükkel N. Stief foglalkozott [14]. Mi éppen ezért ezzel a kérdéssel itt nem fogunk részletesebben foglalkozni. Témánk szempontjából fontos azonban, hogy még egy mozzanatra mutassunk rá. Egyrészt a fel világosítók, másrészt a chasszidok [15] és ellenzékiek között nagy küzdelem folyt a tömegek meghódításáért. A felvilágosítók arra törekedtek (osztályérdekeiknek megfelelően), hogy a maguk oldalára állítsák a tömegeket. Természetes, hogy a tömegekhez csak az ő köznyelvükön keresztül fordulhattak, vagyis a jiddis nyelven. De ugyanezen oknál fogva a jiddishez kellett folyamodniuk azoknak is, akik bár a felvilágosodás mozgalmának ellenzői voltak, de a jiddissel szemben is előítélettel viseltettek. A jiddis tehát ez írók kezében csak eszköz, erős fegyver volt. Gyakran csak az erőszak árán jutottak el ehhez az eszközhöz. Világos, hogy őket nem a nyelv szépsége érdekelte, ők távol álltak a purizmustól a jiddist illetően. Max Ehriknék tökéletesen igaza van, mikor azt mondja, hogy a haszkalisták csak azért írnak jiddisül, mert a tömegek nyelve a jiddis. Részükre hatalmas ágyú ez a nyelv, amellyel meghódítják a tömegeket. Nyelvük érdes, faragatlan, nem irodalmi — mindenkinek hozzáférhető. Viszont a nyelvtörténészek részére később jó anyagul, hatalmas kincsesházul fognak szolgálni. Hogy nyelvszerkezeti és stílus szempontjából mégsem lehet a felvilágosítók irodalmi nyelvét úgy tekinteni, mint amely egészében a beszélt nyelvhez hasonlít, a szláv lexika szempontjából nem számít, mert az irodalmi művekben csak azok a szavak fordulnak elő, amelyek a be13 225