Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

kes, hogy ők nem tűzdelik tele dicsérő jelzőkkel, mint ahogy ezt a rabbinikus ügyiratokban látjuk. A katonaságra és fegyverekre vonatkozó szavak (főleg a tanúvallomásokban) szintén bekerültek a jiddisbe. A XVII. és XVIII. századi pogromok, az orosz—lengyel háborúk következményeinek nyomait őrzik a következő szlavizmusok: kazakn, haiduk, roite zelner, polk, kopie, r

ehatins, kart. A fegyvernemek között szerepel a „kos

e" szó is. A zsidó iparosok, akik a XVII. századig jelentéktelen helyet foglaltak el a zsidó életben és akiknek a tevékenysége éppen ezért csak a zsidó vásárokra szorítkozott, kezdenek (a XVII. században) számban megnövekedni. Űj iparágakra térnek át és a régiekkel együtt kezdenek árukat termelni az általános piac számára is. Ez eleinte konfliktusokat idéz elő a nem zsidó céhekkel. Később azonban bizonyos mértékig megegyeznek velük. És még később (XVII. század vége és XVIII. század) kialakulnak az önálló zsidó iparos céhek. A zsidó céhek felhasználják a falvak nem zsidó lakosságának tapasztalatait, behatolnak a jiddis nyelvbe a mesterségek különböző terminusai, a céhszervezetek nevei stb. Ott találhatók ezek a szavak a mesterségekkel foglalkozó könyvekben azzal kapcsolatban, hogy szabályozzák a céh tagjai közt a konkurrenciát. Ilyenék pl.: partats — le partacz (kontár, azok, akik egy céhhez sem tartoztak és nem volt joguk iparral foglalkozni), tovaris (ha valaki a céhből akart venni magának mesterlegényt), prave, iarmilnikes, misanznik, napravki, zadatik, spadikis. A szláv országokban megismerkedtek a zsidók különböző fajta ruhákkal is. Ezeknek egy része behatol a zsidó életbe a megfelelő szavakkal együtt. Ezeket a szavakat megtalálni a korabeli könyvékben és különösen a rabbinikus responsumokban a különböző motívumok kedvéért: a ruházatot gyakran megemlítik a tanúk a meggyilkolt személyiségének a megállapításánál; megemlítik a ruházatot a céh-tagok közti konkurrencia szabályozásánál; a nők öltözködésénék és a szépítőszerek használatának a szabályozásánál és általában vallásos motívumokkal kapcsolatban szintén megemlíttetnek a ruhák. Részletes leírásokat olvashatunk arról, hogyan néznek ki a különböző ruhák és hogy mi a funkciójuk. Az ilyen szláv terminusokhoz tartoznak pl.: zupán, zupán. Később azonban ugyanezzel a ruhával már ilyen néven találkozunk: zupec

e, iarmelke, serdakl, kasnik, kapellus, sdaen, saubin, sauv, p

elitse. Érdemes megjegyeznünk, hogy „sdan" és „pelitse" itt kizárólag a következő jelentésben szerepelnek: ruha része, és nem: testrész. Egészen lehetséges, hogy kezdetben tényleg az akkori funkciójuk jelentéseivel hatoltak be a jiddisbe (ruharészek) és csak később kezdték jelenteni a testrészeket is. A meggyilkolt felismerésénél szerepet játszott a ruha színe is. Ezért találkozunk a következő szavakkal: sare, lazur. A XVI—XVIII. század rabbinikus irodalmában az élet más területeiről is találunk szláv szavakat. Pl.: az élelmiszer köréből: povidl

e, smetine: a szoba és berendezése köréből: korit

e [10], midnitse (vö. le miednica — vízmedence, mosdótál, medence; egy edény, a méz mértéke; 222