Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben
a falusi gazdaság és a természet köréből: azirslup, skope, patkwis, pastuhis, pasika (vö. le pasieka — méhes). És még más, a mindennapi életből vett szavak: ravenen, gexapt, natsivn, hulij en, azpravn (a hatalommal való összeütközés), spasev, kruk, pogzeb (vö. le pogrzeb — temetés), pamnigl, praidig, lidvits, nebüx, xats, g emitset, taisil. * ** Az eddig idézett szláv szavak még csak a nagyobbik részét sem teszik ki annak a szláv szókincsnek, amely ezen idők írott nyelvében kifejezésre jutott, eltekintve már a beszélt nyelvtől is. Az effajta szavak teljes felsorolása itt nem lehet célunk. A kutatott anyag csak azt az irányt mutathatja meg, amelyre figyelmünket fordítani kell a jiddis fejlődési szakaszainak vizsgálatánál. Az írásbeli források csak a nyelvi tények létezését bizonyítják be egy meghatározott helyen, meghatározott időben, egy meghatározott rétegnél és egy meghatározott műfajban. Magától értetődik, az írott nyelv, főleg a rabbinikus irodalom nem mutathatna fel szláv szavakat vagy kifejezéseket, ha azok, vagy legalábbis egy részük nem honosodott volna meg a beszélt nyelvben is. A szlavizmusok nem is keletkezhettek volna légüres térben. Viszont az a körülmény, hogy egy bizonyos időben, bizonyos helyen az írott nyelv nem mutat fel szlavizmusokat, még semmiképpen sem tekinthető bizonyítéknak abból a szempontból, hogy bizonyos rétegek beszélt nyelvében nem is lettek volna azok meg. Gondoljunk csak a felvilágosodás [11] korabeli jiddis újságokra vagy folyóiratokra. Az egyes cikkek írói féltve vigyáztak arra, hogy a jiddisből a németen kívül mindenféle idegen elemet, hébert és szlávot kigyomláljanak, minthacsak azt tartották volna legfőbb feladatuknak, hogy vigyázzanak a német nyelv tisztaságára. Aki ezeket a lapokat, sőt a jiddis sajtó későbbi korból származó példányait olvasgatja (akár Magyarországon is!), annak az a benyomása támadhat, hogy valami steril jiddis, valami íztelen, szagtalan, az ún. idegen elemektől alaposan megtisztított nyelvet beszéltek maguk a zsidók is. Ez azonban a valóságban egyáltalában nem így volt. A jiddis mind a szláv, mind a héber elemeket magába olvasztotta, azok mint egy tüzes kohóban egybeforrtak és a jiddis elidegeníthetetlen, szerves részeivé váltak, amelyéket a nép használt és egyáltalában nem érzett idegennek. Másrészt azonban feltételezhető, hogy a mindennapi életnek azok a szláv szavai, amelyek az írott nyelvbe nem hatoltak be, még nem nagyon voltak elterjedve. Különben legalábbis részben utat törtek volna maguknak az írott nyelvbe. Bármilyen szegényes is az általunk felhasznált anyag, annak alapján rámutathatunk a következő jelenségekre: 1. A XVI. század második feléig nem találunk a rabbinikus responsumokban szlavizmusokat. Ez érthető: addig az időig a responsumok származásuk alapján főleg a németek lakta országokhoz tartoznak. 2. A XVI. század második felétől kezdve találunk szlavizmusokat 223
