Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

tehát kétségtelen, hogy a szóbanforgó tanulási törvény jóval a kibernetika megjelenése előtt ismeretes volt. De ez természetes is — és semmiképp nem tekinthető a kibernetika korlátozásának, vagy lebecsülésének, ha belátjuk, hogy éppen a kibernetika oktatási alkalmazásai az agyműködés, a tanulás törvényeinek alapos elemzése, korszerű gépi áttételekben való feldolgozása útján valósultak meg. Példánkban tehát nem arról van szó, hogy a kibernetikai gépek, vagy a gépkezelők a gép segítségével valami új tanulási törvényt felfedeztek, 'hanem éppen fordítva, arról, hogy az agyműködés, a tanulás törvényszerűségeinek pontos ismereteiben sikerülhetett csak megfelelő korszerű oktatógépek szerkesztése. Az persze más kérdés, hogy esetünkben a törvényt milyen elnevezéssel illetjük, milyen megfogalmazásban fejtjük ki. Az említettek természetesen nem zárják ki azt, hogy a kibernetikai gépek, felszerelések alkalmazásakor, az eredmények feldolgozásakor — különböző áttételek során — nem bukkanhat a neveléstudomány új felismerésekhez, valóban új összefüggések feltárásához. De vannak a kibernetika pedagógiai alkalmazásának sokkal komolyabban elemzendő, értékelendő fejleményei is. így pl. DAVÜDOV — bizonyos modern matematikai, a kibernetikában is alkalmazott megfontolások alapján (Szovjetszkája Pedagógika, 1962. 8. sz.) — megkísérelte az algebra elemeit már az első osztályban tanítani. E kísérlet — széleskörű alkalmazása és az eredmények alapos kritikai beigazolása után — felvetheti bizonyos hagyományos didaktikai alapelvek módosítását, vagy legalábbis differenciáltabb kidolgozását. Pl. az említett kísérletek sikere esetén a „szemléletesség" és a „fokozatosság" didaktikai alapelvének megfogalmazása, értelmezése alighanem módosulni fog. Vagy, szintén a „fokozatosság" és „rendszeresség" hagyományos koncepcióját feszegeti a TRAPESNYIKOV által bevezetett, úgynevezett „kompakt módszer". Eszerint nem a tárgyakra, jelenségekre jellemző ismérvek rendszeres megismertetésével kezdjük az oktatást, hanem az alkalmazáson, a sajátos eseten keresztül, a tárgyat a maga „kompaktságában" igyekszünk megragadni. Az említett kísérletek és azok eredményei, a levonható tanulságok -— gondos, sokoldalú ténybeli és kritikai elemzést kívánnak. Nagy hiba lenne elhamarkodva, érzelmi álláspontról kiindulva ítélkezni. Ha valaki egyszerűen „az újdonság iránti lelkesedésből" kellő tárgyi alap nélkül, elhamarkodva, a régi alapelvek megdöntéseként ünnepli az említett kísérletek eredményeit, — éppúgy tudománytalan, mint az, aki konzervatív beállítottság alapján makacsul védi a régit, nem hajlandó elismerni a régi elvek megdöntésének, új elvek felállításának lehetőségét, a klasszikus pedagógiai elveket „sérthetetlennek", megváltozhatatlannak tekinti. Az új, kibernetikai gépek alkalmazásai a pedagógia szemszögéből gondos, alapos kritikai megmunkálást kívánnak még a jövőben. 23