Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

forrásait. Ha a sémita réteg kutatásához feltétlenül jiddis szövegekre van szükségünk, a jiddisben fellelhető szlavizmusokról gyakran még nagyobb bizonyossággal győződhetünk meg héber szövegekből is. A jiddissel kevert héber nyelvű hitközségi jegyzőkönyvek, az ipari céhek jegyzőkönyvei, a központi rabbinikus bíróságok jegyzőkönyvei és más könyvek bőséges anyagot nyújtanak a szláv elemek kutatásához. Hiszen a jegyzőkönyvek a zsidó belső szervezetek hivatalos aktái voltak. Ezek magukon hordják az adott kor zsidó élete társadalmi-gazdasági viszonyainak bélyegét. Mivel az adott korszak legreálisabb életérdekeiről volt szó, a rabbinikus üzleti könyveknek gyakran kellett folyamodniuk a jiddis és szláv terminusokhoz is, amelyek bizonyosan gyökeret vertek már az akkori köznyelvben. Azokon a szláv terminusokon, amelyeket akár a rabbinikus responsumokban, akár a jegyzőkönyvekben találunk, rajta van a kor bélyege, azok megmutatják nekünk azt, amire az akkori idők nagy tömegeinek társadalmi érdeklődése irányul. Távolról sem jutott azonban kifejezésre írásban e fogalmak nagyobb része. A szláv terminusoknak csakis azok a kategóriái tükröződnek az írásiban, amelyek a hitközségi vezetők érdeklődési köréhez tartoztak. Illusztrálni akarjuk ezt. Mindenekelőtt azok a terminusok jutottak kifejezésre, amelyek az új megélhetési forrásokat jelölték meg. Ezek a figyelem középpontjában állottak és nagyon sokszor szerepelnek a rabbinikus okiratokban a XVI. század második felétől kezdve: árender, ürendi, árendi, ürndi, árndü, úr ende glavni, kretsme, kretsmer, vin'itse. Ezeken a nagyon elterjedt terminusokon kívül találunk ott jiddis szavakat is szláv képzőkkel: -ke, -nik: tendlerke, hutnik, hitnik. A zsidók gazdasági életében igen nagy szerepet játszottak a vásárosok mint közvetítők a város és falu között. A zsidó szatócsok, söntések stb. állandóan számítottak a vásárokra, mint olyan napokra, amikor megélénkül a kereskedelem és nagy forgalom van. A szokásos vásárokon kívül (vasárnap, vagy egyszer egy hónapban) voltak rendkívüli vásárok is, amelyek egy évben egyszer voltak és bizonyos keresztény ünnepekkel voltak kapcsolatban. Az ilyen vásárokra hosszú időn át készültek. Nemcsak a szatócsok vártak rájuk, hanem még a tanítók is. Az ünnepi vásárok oly mélyen behatoltak a zsidó lakosság társadalmi tudatába, hogy azok még időszámításul is szolgáltak. Szinte törvényszerű tehát, hogy az ünnepi vásárok szláv nevei behatoltak a jiddisbe és kifejezésre jutottak a rabbinikus ügyvitelben. A legfontosabbak voltak: sut ján — lengyel: Swiety jan, svantki — lengyel: swiatku, devjatnik, novi lati. A belkereskedelemmel kapcsolatban szláv pénz- és mértékegységek kerültek be az életbe és a nyelvbe. Pl.: pud, tsvertek, kvart. Az említett mértékegységek az adók szabályozásával kerültek a rabbinikus üzleti ügyiratokba, amelyeket a hitközség vetett ki a tagokra. Ott olyan szláv terminusokkal is találkozunk, amelyek mezőgazdasági 220