Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

Maga a valóság, a reális élet nyújtotta a szláv elemeket a jiddisnek. Mivel pedig a társadalom különböző osztályokra bomlott, a szláv elemek bizonyos mértékig ezt is visszatükrözik. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagynunk, hogy milyen zsidó és nem zsidó társadalmi osztályok között jött létre az érintkezés az iparosok és a parasztság, a zsidó és nem zsidó munkás vagy a zsidó és nem zsidó polgárok, vagy a zsidó szatócs és a paraszt között stb. A XVI—XVIII. században a zsidó és nem zsidó lakosság közti érintkezés különböző szociális rétegek között ment végbe. Az érintkezés széles társadalmi skálájú: a nagyvárosi és kisvárosi szegényektől és kézművesektől kezdve egészen a gazdag bérlő uraságok és nagykereskedők rétegéig. A falvak zsidó lakossága szintén erősen differenciált volt. A kocsmárosokon, bérlőkön kívül voltak ott napszámosok, favágók, sőt pásztorok is. Kétségtelen, hogy azok a szláv szavak, amelyeket a városi és falusi szegények közvetítettek a jiddisbe, más jellegűek voltak, mint azok a szláv szavak, amelyeket a felsőbb társadalmi rétegek vittek a jiddisbe. Nem mindegy, hogy egy bizonyos réteg milyen szláv szavakat kölcsönzött a jiddisnek közvetlenül a nem zsidó környezetből. De még fontosabb annak a megvizsgálása, hogy mi lett a kölcsönszavak további sorsa, milyen más rétegekhez kerülnek azok át, hogyan használják fel és milyen hangalakot öltenek a különböző rétegekben. Azonban, sajnos, azon zsidók nyelve, akik a szóban forgó korszakban az alacsonyabb rétegekhez tartoztak, alig maradt fenn írásban. Az írott nyelv ugyanis kizárólag a rabbinikus értelmiség monopóliuma volt, a hivatalos írott nyelv a jiddissel kevert héber-arameus. Már eltekintve a speciális rabbinikus irodalomtól, mint amilyenek a rabbinikus responsiok (egyes rabbik válaszai felvetett vallási vonatkozású kérdésekre) és más vallási könyvek voltak, még a zsidó hitközségek ügyvezetését is héber-jiddis nyelven vezették. Végül a zsidó ipari céhek ügyvitele sem jiddis nyelven folyt. Ami a jiddis nyelvű vallási, ún. muszer-irodalmat (oktatások, intelmek) illeti, amelyet a kevésbé iskolázottak, főleg asszonyok részére szántak, ott a jiddis-„tájcs" [9]-héber ismeret uralkodott, amely bizonyára már akkor sem a beszélt köznyelv volt, még maguk a szerkesztők részére sem. Így tehát a beszélt jiddis általában igen kismértékben fixálódott. Az e korbeli beszélt jiddis egyedüli dokumentumai azok a kicsi szövegek, amelyek tanúvallomásokat tartalmaznak, amelyek azonban roppant szét vannak szórva a már említett rabbinikus responsiok nagy tengerében. Csakhogy az akkori tanúvallomások nyelve először is nagyon korlátozott tematikájú (megölt zsidókra, a nők becsületére és pénzügyi konfliktusokra vonatkoznak), másodszor nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy itt csak a beszélt nyelv egy bizonyos megmerevedett fajtájával van dolgunk — bírói kifejezésekkel. Azok a zsidó tanúk, akiknek a törvény előtt kellett tanúskodniuk, bizonyára jól felkészültek erre, igyekeztek szépen beszélni, és ameny218