Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

melyik, a szlávnak tulajdonítható elem a jiddisben?"), hanem a területfaktorral is („speciálisan melyik szláv nyelvből jött a szóban forgó elem?"). III. Szláv jövevényszavak a jiddisben (XVI—XVIII. sz.) Függetlenül az előbbi fejezetben ismertetett knaani elmélettől, amelynek kellő megalapozottságában még több kutató kételkedik [7], annyi mindenesetre elismerhető, hogy ahol a jiddisül beszélő zsidók már előbb letelepült szlávul beszélő zsidókra találtak, ahogy az Csehországban és Oroszországban történt, ott zavartalanabb érintkezést tudtak megvalósítani a szlávokkal, mint ahogy az valaha is lehetséges volt a zsidó—keresztény vallási sorompón keresztül. De ha feltételezzük is, hogy a jiddis részben talán már a XIV. században, majd a XV. században kapcsolatba kerülhetett szláv nyelvekkel, akkor is ennek még alig lehetett nagyobb jelentősége. Ehhez hiányoztak még akkor a szükséges előfeltételek: nem volt még meg a jiddisül beszélő lakosság kompakt tömege, amely szociális és gazdasági szerkezeténél fogva szoros kapcsolatban állott volna a nem-zsidó lakosság nagy tömegeivel. A jiddis és szláv nyelvek érintkezésének jelentősebb és kedvezőbb feltételei a XVI. században teremtődtek meg és akkor is főleg e század második felében [8]. Az a körülmény, hogy a zsidók tömegesen kezdenek akkor bérléssel foglalkozni, és hogy főleg a belső kereskedelem felé irányul figyelmük, városokban és falvakban nagy kompakt zsidó tömegek koncentrálásához vezetett. Kialakulnak a centralizált rabbinikus hitközségek, amelyek gazdaságilag és szellemileg egybeforrasztják a tömegeket. A hitközség minden erejével arra törekszik, hogy elültesse a tömegek lelkében a kiválasztottság érzését, és hogy világnézetükkel és magatartásukkal távol tartsa őket a szegény nem zsidó lakosságtól. Mindez együttvéve egyrészt kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a zsidóság ne '.asszimilálódjék a szláv nyelvű lakossághoz, és hogy megerősödjék és kifejlődjék a jiddis nyelv. Másrészt azonban az a gazdasági fordulat, amely a zsidó bérlőt és kereskedőt a város és falu, az uraság és paraszt közvetítőjévé tette, ugyanakkor megteremtette a jiddis és a szláv nyelvek érintkezésének szükséges előfeltételeit. A zsidó és nem zsidó lakosság közti szorosabb érintkezés még jobban megerősödik a XVII. és XVIII. században azáltal, hogy nagy tömegek telepednek le a falvakban és azzal, hogy a városi és falusi zsidó iparosok kezdenek árut termelni az általában nem zsidó piac számára. A kölcsönös érintkezést nagymértékben elősegítették az ún. országjáró zsidók is, akik egész héten járták a falvakat, adtak-vettek, foglalkoztak javítgatásokkal és készáru-termeléssel, és csak szombatra, vagy egyéb ünnepnapokra tértek vissza otthonukba. Lényegében tehát még ebben a korszakban létrejöttek azok a tényezők, amelyek egyrészt megerősítették a jiddis nyelvet, másrészt pedig szélesre tárták a kapukat a szláv hatás előtt. 217