Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

nyelv már kezdettől fogva különbözött az eredeti, környező német nyelvtől. Valószínű, hogy a korai német nyelvjárásokkal fonetikai, morfológiai és szintaktikai szempontból szoros kapcsolatban volt, és ennek megfelelően az ófelnémet, sőt még a középfelnémet korszakban is átment környezetének minden nyelvi változásán, mégpedig mindenekelőtt a középfelnémet rövid magánhangzók megnyújtásán nyílt szótagban, a felsőnémet vidékeken végigcsinálta a kfn í, iu, ű diftongizálását, a középnémet területeklen a kfn ie, üe, uo monoftongizálódását, továbbá a kfn ei, öu, ou egybeesését a középnémet é, oe, ő hangokkal, helyenként talán még a kfn ei, öu, ou > á váltakozást is, mely utóbbiak még a mai jiddisben is megfigyelhetők. Csak lexikai szempontból különbözhetett a zsidók nyelve ebben a prejiddis korszakban az akkori német nyelvtől, hiszen vallási, társadalmi és gazdasági elkülönülésükkel szinte együttjárt bizonyos számú héber—arameus szó vagy kifejezés birtoklása. Nem tűntek el még nyelvükből a román nyelvi nyomok sem, úgyhogy csakis ezért indokolt e korban a jiddis „jüdisches Deutsch" neve, ahol még a hangsúly egészen a németen, a ,,Deutsch"-on van. A helyzet csak az 1215-ös lateráni zsinat után változott meg gyökeresen. Ettől kezdve számos intézkedés egyre erősebb korlátok közé szorítja a zsidók életét, és ez a körülmény veti meg az alapját a németországi zsidóság külön nyelvének, amely most már a környező világ beszédmódjától minden tekintetben különbözik. A zsidóság gettóba zárása (a XIV. században) meglazította azokat a társadalmi és kulturális kapcsolatokat, amelyek addig őt a környező világhoz fűzték, megerősítette és elmélyítette különélésüket, életük szinte megmerevedett és szokásban, erkölcsben egyre jobban eltávolodott a környező világ életétől. Nyelvileg ez azzal a következménnyel járt, hogy az eddig csak jiddis színezetű német nyelvből most már egy új „jüdisches Deutsch'', a jiddis nyelv alakult ki, ahol most már a hangsúly nem a deutschon, a németen volt többé. Mivel megszakadt a szerves kapcsolatuk azzal a társadalommal, amelynek nyelvét kölcsönözték, az általuk beszélt német nyelv sem követhette a fejlődés útján a gazdanép fiainak német nyelvét. így történt azután, hogy amikor a reformáció után a németek új irodalmi nyelve elterjedt és kiszorította, vagy legalábbis átalakította a különböző dialektusokat, a zsidók között még mindig eredeti alakjában élt a középfelnémet dialektus. Az igazi jiddis kialakulásának kezdetét tehát — mivel a fentebb említett korlátozó intézkedések nem egyszerre, hanem fokozatosan hódítottak tért — a XIII. század végére és a XIV. század elejére tehetjük. Különös jelentőséggel bír, hogy körülbelül ugyanebben az időben kezdődik meg a németországi zsidók vándorlása keletre, amelyet a keresztesiháborúk nyugtalanságai idéztek elő. Eleinte főleg a szudéta-vidék zsidói hagyták el lakóhelyeiket, majd mintegy a középkori német gyarmatosító törekvések kísérőjelenségeként a XIII. század közepén elkezdődött a német zsidók bevándorlása Lengyelországba (és az akkor hozzája tartozó Litvániába) is, amely a XIV. században a „fekete halál" (a pestis) ürügyén Németországban kitört zsidóüldözésék miatt tömegmozgalommá dagadt és a XV. század végéig, szórványosan pedig még a XVI. és XVII. század elejéig is eltartott [4], 213