Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

irodalmi nyelv és kanonizált helyesírás hiánya, a nyelv komplex volta, és nem utolsó sorban a héber írás okozta nehézségek miatt igen bonyolult; mindettől függetlenül azonban sok más különböző jellegű előítéletek miatt is, a jiddis eddig mostohagyermeke a germanisztikának (bár nálunk kitűnő ismerői is vannak, pl. Mollay Károly és Hutterer Miklós). Amint az eddigiekből következik, mi sem germanisztikai, hanem szlavisztikai szempontból nyúlunk e témához, de mielőtt rátérnénk feladatunk kifejtésére, szükségesnék tartjuk, hogy röviden vázoljuk e nyelv keletkezésének történetét, I. A jiddis keletkezése Amikor a külső ellenség csapása megdöntötte időszámításunk után 70-ben a zsidók egykori államát és megkezdődött szétszóratásuk kétezeresztendős története, a zsidóság nemcsak földjét és hatalmát vesztette el — elvesztette nyelvét is. Igaz, a bibliai korszak héber nyelvét már i. e. néhány évszázaddal felváltotta a hozzá igen közelálló, egész Elő-Ázsia akkori köznyelve, az arameus. Ugyanakkor talán még nagyobb mértékben elterjedt a zsidók között a görög nyelv is. Még később, ahány országba eljutottak, annyiban kellett átesniük az idegen környezet nyelvével való megismerkedés kalandján. Ez elkerülhetetlen volt. A zsidó földjével együtt elszakadt a földműves élettől is. Életföltételei a kereskedelemre, a közvetítésre, a pénzváltásra szorították. Környezetével szót kellett váltania, meg kellett értetnie magát, ha meg akarta keresni kenyerét. Ezért kellett megtanulniuk különböző nyelveket, amelyeket aztán a maguk módján színeztek, idegen elemekkel keverték, és legtöbbször egy sajátos idiómává alakították át, magukkal cipelve azt vándorlásuk folyamán különböző országokba. Körülbelül ezer esztendővel ezelőtt történt, hogy bizonyos történelmi körülmények miatt nagyobb zsidó tömegek arra kényszerültek, hogy a római tartományokból Franciaországon át a Rajna és Duna vidékére költözzenek. Az Elba és Moldva menti zsidó települések már a X. századból ismeretesek, a következő három évszázad folyamán pedig egész Közép- és Felső-Németországig jutnak el. A XV. és XVI. században Lombardiában és még később az alnémet városokban is megtelepedtek. A mai jiddisben fellelhető román nyelvi nyomok alapján tényleg arra következtethetünk, hogy a németországi zsidók kezdetben valamilyen román nyelvjárást használtak, tehát román nyelvek lakta területről kerültek Németországba. Mivel pedig egyes történelmi források szerint a rajnai zsidók a XIII. században még franciául beszéltek, származási országukként csak Franciaország jöhet tekintetbe, jóllehet, a délkeleti részeken talán a bizánci—szláv területekről való bevándorlással is számolnunk kell. Bizonyosra vehető azonban, hogy nyelvi szempontból hamar asszimilálódtak új környezetükhöz. Nincs semmi okunk annak a feltételezésére, hogy a zsidók beszélte német, illetve középfelnémet 212