Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

SZLÁV ELEMEK A JIDDISBEN Dr. BIHARI JÓZSEF Bevezetés „Minden élő nyelv magában hordja a nyelvet formáló nép történelmét. A távoli századokban elviharzott események, a nagy sorsfordulatok és kataklizmák, mint geológiai kőzetrétegek rakódnak le a nyelv szókincsében és belső mechanizmusában. Akár más hatalmak igázták; le a népet, akár ő igázott le más országokat, a nyelv, mint érzékeny preciziós műszer hűségesen feljegyzi ezeket az eseményeket és megőrzi késői nemzedékek számára" [1], Jelen tanulmány azt tekinti feladatának, hogy átfogó képet adjon egyrészt a külföldi irodalom, másrészt önálló kutatások alapján a szláv elemek hatásáról egy olyan nyelvre, amely a főként közép- és keleteurópai, nem-asszimilálódott zsidó lakosság nyelve volt vagy most is az, amelyet a II. világháború vérengzései előtt még több mint 10 millió ember beszélt és amelyet ma is 6—7 millió ember beszél a világ különböző részeiben. Ez a nyelv — a jiddis, amely tehát széles elterjedtsége miatt is megérdemli a tanulmányozást, de nyelvtörténetileg különösen fontossá teszi némely, egészen egyedülálló jellegzetessége. Egyfelől archaikus mivolta: a jiddis — mint látni fogjuk — a XIII. században a Rajna-vidéki és közép-németországi zsidóságnak a német környezettel azonos nyelve, tehát középfelnémet, illetve annak különböző dialektusaival azonos, másfelől bája, kelleme és sajátos ötvözete vonja magára a kutató figyelmét [2]. A németországi zsidó lakosság jelentős részének elűzése, illetve Kelet-Európa egyes országaiba, főként Lengyelországba való áttelep ülése során, amely nagyjából a XIV. század második felére esik, megőrizte eredeti dialektusát, és ez — a környezet élő nyelvfejlődésétől elszakítva — hanganyagában és alaktanában is változatlanul megtartotta XIII. századi vonásait. A jiddis tehát tulajdonképpen a középfelnémet egyetlen, ma még élőnek mondható „nyelvjárása" [3]. Ezt a szót azért kell idézőjelbe tenni, mert a jiddis egyrészt nem egységes, a környezetnek megfelelően igen sok helyi változata van, másrészt az új környezet nyelvei, elsősorban a szláv nyelvek is hatottak szókészletére és nyelvtani szerkezetére, és erősen érezni rajta nyilván a zsidó liturgiái nyelvnek, a hébernek hatását is. A jiddis tanulmányozása tehát egyrészt a nyelvjárások sokasága, másrészt egységes 14* 211