Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

c) Harmadik fázisként említhető az oktatás, tanítás és tanulás több, fontos elemét segítő gépi berendezések alkalmazása; d) Végül negyedik fázisként felvetődik annak perspektívája, hogy bizonyos irányító, szervező, nevelő funkciók betöltésére is alkalmazhatnak bonyolultan programozott — esetleg távirányított — gépi berendezéseket. Vannak pedagógusok és technikusok, akik ezen túlmenően, felvetik az egészében vagy nagymértékben gépesített, „automatizált" iskola lehetőségét. Az ilyenféle 'tervek ma még fantasztikusnak hatnak —, mert nem tudjuk elképzelni, hogy a nevelők személyi hatásának, az emberi személyiség erejének hatása helyettesíthető-e teljesen, vagy akárcsak nagymértékben gépi berendezésekkel. Nem tudjuk azt sem előrelátni, hogy az automatizáció további fejlődése milyen pedagógiai lehetőségeket teremt és a fejlett automatizálás milyen következményekkel jár a nevelőmunka hatásfokára, a nevelőkre és tanulókra. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Amerikában, ahol már néhány éve kísérleteznek az oktatás gépesítésével, programozásával — a modern tanítógépek használhatósága, pedagógiai értékelése eléggé vitatott. Vannak például, akik a tanítás 20—50%-os hatásfok emelését tapasztalták a „tanítógépek" alkalmazásakor (pl. SHRAMM, LUMSDAIN). Mások viszont nyílt és nem bizonyított kérdésnek tekintik, hogy csakugyan nagyobb eredményeket biztosít a gépesített oktatás, mint a „hagyományos" (pl. ANNETT, KAY, SIME). Van olyan vélemény is, mely szerint az oktatás gépesítése nem jár semmi előnnyel (J. F. FELDHUSEN, 1963.) — sőt olyan nézet is akad, mely a tanulók önálló és aktív gondolkodására, az alkotó jelleg fejlesztése szempontjából éppen károsnak minősíti a gépek alkalmazását. (R. H. ROTH, 1963.) Gondos, sokirányú — és még folyamatban levő — kísérletezések folynak a „tanítógépek" pedagógiai hatásfokának, az eredményes alkalmazás összefüggéseinek, feltételeinek feltárására, a Szovjetunióban és több szocialista országban. (Vö. L. B. ITYELSZON: O nyekatórüh asznóvnüh problemah tyeorii programmirovannovo obucsenyija. — Szovjetszkája Pedagógika, 1963. 9. sz.) ** 2. További kutatásmódszertani kérdés — az említettekből folyóan a következő: Mennyiben termékenyíti meg a kibernetika és az ezzel kapcsolatos matematikai kutatási, feldolgozási módszerek alkalmazása a pedagógiai kutatást? Felbontva az e témakörre vonatkozó, roppant széleskörű problematikát, a következő főbb kérdések vetődnek fel: a) Mennyiben alkalmazható és mennyire termékeny a neveléstudomány számára, ha a kibernetika és információelmélet fogalomkészletét, szemléletmódját átvesszük a pedagógiában? (Vö. L. N. LANDA: Kísérlet a matematikai logikát és információelméletet az oktatás néhány kérdésére alkalmazni. — Vopr. Pszichológii, 1962. 8. sz. —• H. FRANK: 21