Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

schung", Berlin 1960. VEB. Deutscher Verlag der Wissenschaften) a következő neveléstudományi kutatási módszereket különböztette meg: a) analitikus megfigyelés módszerei, b) exploráció — írásos és szóbeli, c) az úgynevezett természetes feltételek összehasonlító elemzése, d) pedagógiai kísérlet. Az említett koncepció a miénktől annyiban tér el, hogy két csoportra bontja a megfigyelés módszerét (analitikus megfigyelés — exploráció) és a kísérletet is kettéosztja (természetes kísérlet és „valódi" pedagógiai kísérlet), viszont kihagyja az elméleti feldolgozás spekuláció módszerét. Fel kell hívnunk még a figyelmet arra, hogy újabban a megfigyelési és kísérleti módszerek közti átmeneti formákat erőteljesen hangsúlyozták. (Pl. NAGY SÁNDOR professzor az oktatási folyamat vizsgálatakor alkalmazta a „kísérletbe áthajló megfigyelés" módszerét.) A kutatási módszerekkel kapcsolatban két korszerű, és gyakorlati szempontból is különösen jelentős problémát szeretnénk a következőkben érinteni —, melyeket a kibernetika és pedagógia kapcsolata vet fel: 1. Felvetődik annak szüksége, hogy a szocialista országokban is fokozott mértékben alkalmazzuk a neveléstudományi kísérletezés módszerét. Az iskolareform megvalósítása, alapelveinek minél eredményesebb valóra váltása sokirányú kísérletezésre ad lehetőséget. Pl. hasznosak az olyan iskolai kísérletek, melyeknek célja a tanítási órák hatékonyabb szervezését, a tanulók nagyobb aktivizálását biztosítani. Az iskolai kísérletek mellett megvan a funkciója a ,,kísérleti iskola" módszerének is az iskolareform, a korszerűbb pedagógiai eljárások kutatása szempontjából. A kísérleti iskola módszerének egyik lehetőségeként említhetjük a korszerű, elektronikus gépek célszerű iskolai alkalmazásának kutatását is. Napjainkban ugyanis megvan a lehetősége annak, hogy tömegméretekben alkalmazzunk olyan korszerű gépeket, amelyek a tananyag begyakorlását, az ellenőrzést és a tanulók önellenőrzését szolgálják. (Tehát bizonyos értelemben „automatizálják", gépesítik az iskolai munka, a tanítás és tanulás egyes mozzanatait.) Minthogy az ilyenféle gépek tömeges gyártása, alkalmazása költséges, ezért célszerű használatuk eredményességét a tömeges elterjesztés előtt szűkebb körben, egyes kísérleti iskolákban kipróbálni. Nyilvánvaló, hogy csak olyan gépek bevezetése, tömeges elterjesztése gazdaságos, „produktív", amelyek határozottan, jelentős mértékben segítik a tanulók és nevelők munkáját, amelyek nagyobb tudásbeli hatásfokot biztosítanak. A „tanító" és „tanuló", „ellenőrző" gépek alkalmazásának, kísérleti iskolákban való kipróbálásának több fokozata lehetséges. így: a) Eleinte csupán a mechanikusabb gyakoroltatás, készségfejlesztést segítő gépek vezetendők be; b) Második fokozatként említhetők az ellenőrző, önellenőrzést biztosító, javító gépi berendezések; 20