Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

ben (Die Pädagogik im XX. Jahrhundert", E. Klett, 1960.) —, mely a XX. századi pedagógia fő problémáinak enciklopédikus összefoglalását célozza — foglalkozik a kötet többek között a nyugat-európai, keleteurópai, valamint a német iskolarendszerek összehasonlításával is. Az összehasonlítás után az a „mélyértelmű" következtetés szűrődik le, hogy általában a szláv államok (Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária) — könnyebben, szervesebben tudták átvenni a szovjet iskolarendszert, mint Magyarország, amely nem szláv, és amelynek más nemzeti hagyományai vannak. A mű — a népi demokráciákkal szemben ellenséges célzattal — mesterkélt, bizony italian ellentétet konstruál meg a „nemzeti művelődési örökség" és a ,,szovjet pedagógia átvétele közt" (i. m. 379— 400. 1.). Az említett polgári kiadvány összehasonlításának megalapozatlansága és tudománytalansága könnyen kimutatható. Egyrészt, az iskolarendszer formai tagolódásának átvétele, vagy át nem vétele még nem jelenti sem a „nemzeti művelődési értékek" megőrzését, sem elvetését. Egyáltalán, a „nemzeti művelődési értékek" sokkal bonyolultabb tartalmi problémákat rejtenek magukban, mint ahogyan azt a szerző felszínes iskolarendszeri összehasonlítása alapján — kifejti. Másrészt, ha már formálisan hasonlítjuk össze az iskolarendszert, tárgyilagosan észre kellene vennie az említett kiadványnak, hogy a magyar iskolarendszer kettős tagolódása (8 éves ált. isk., 4 éves középiskola) szervezetileg eltér a szovjet 10, ill. újabban 11 osztályos szovjet egységes iskola felépítésétől. Végül, a „szláv" vagy nem-szláv jelleg feszegetése — felszínes nacionalista szempont, melynek a mű iskolaszervezettani egybevetésében semmi objektíve bizonyítható szerepe nincs. Talán az említett szempontok és a rövid kritikai jellemzés is mutatja, hogy az „Összehasonlító pedagógia" hasznos, korszerű — ugyanakkor kritikailag is értékelendő, kezelendő — tájékoztatást szolgáltat mind a kultúrpolitika, mind a neveléstudomány művelője, mind a gyakorló pedagógus számára. Ezért művelése, fejlesztése, tisztázandó problémáinak további boncolása feltétlenül hasznos. A pedagógusképzésben az „összehasonlító pedagógia" bizonyos, kellően szelektált anyagának szerepeltetése — jelentős a pedagógiai műveltség, tájékozottság sokoldalúbbá tételére, a pedagógia nemzetközi látóköre iránti érzék fejlesztésére, a marxista kritikai szemlélet fejlesztésére. II. A neveléstudományi kutatás módszereinek sokaságát 1959-es tanulmányunkban három csoportba foglaltuk össze: megfigyelés, kísérletezés és elméleti feldolgozás (spekuláció) kutatási módszerei. Megjegyezhetjük, hogy sokféle más csoportosítás is elterjedt. PL WALTER WOLF 1960-ban megjelent művében („Erziehung und For2* 19