Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

c) Mi az egyes iskolák tanítási, művelődési anyaga a különböző államokban (tantervek összehasonlítása); d) Gyakran foglalkoznak az összehasonlító pedagógiai művek a szakemberképzés és tudósképzés szervezési és tartalmi kérdéseivel, valamint a felnőttoktatással is; e) Ritkábban terjed ki az „összehasonlító pedagógia" figyelme a pedagógiai folyamat szervezésének, metodikájának alapvető elvi és gyakorlati kérdéseire. Az előző tematikai jellemzésből (kitűnik, hogy napjainkban az „Öszszehasonlító pedagógia" nagyobbrészt a különböző államok tanügyi szervezetének egybevetésével foglalkozik. Ennyiben tehát leginkább az ,,Iskolaszervezettan''-hoz áll közel; a hagyományos iskolaszervezettantól mindenesetre megkülönbözteti széleskörű nemzetközi összehasonlításra törekvése, statisztikai jellege. A neveléstörténethez viszont az hozza közel, hogy neveléstörténeti anyag, tudás, szemlélet nélkül az összehasonlítás formális, üres marad. Mindebből leszűrhető, hogy az „összehasonlító pedagógia" feldolgozásában lényeges szerepe van az összehasonlításnak és a statisztikai módszernek — bár mindkettőnek megfelelő szerep juthat egyéb neveléstudományokban is. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy az „összehasonlító pedagógia" és egyáltalán az összehasonlító módszer pedagógiai alkalmazása a polgári nevelésitudományiban gyakran formális jellegű, a társadalmak termelési viszonyait, az államok osztály jellegét elködösítő, sokszor a szocialista államok ellen irányuló. E polgári tendenciákra említsünk két példát: René HUBERT 1949-ben megjelent — egyébként gazdag adatgyűjtésre, nagy felkészültségre valló neveléstörténetében (R. Hubert: „Histoire de la pédagogie", Presses Universitäres de France, 1949.) foglalkozik a nyugati polgári demokráciák és a szovjet pedagógia rendszerének összehasonlításával. Szerinte ellentét van a marxista világnézeti nevelés és az aktivitás elve között, mert — Hubert szerint — a szilárd kommunista világnézeti nevelés gátolja a gyermek szabadságát, tehát nem fér meg az aktivitással (i. m. I. r., III. fej., 133—145. oldal). Ez az érvelés többszörösen is megalapozatlan és hibás. Egyrészt, nem állja meg a helyét, hogy a világnézeti nevelés általában gátolja a szellemi kibontakozást, aktivitást. Ha ez így volna, akkor nyilván a vallásos világnézeti nevelés, sőt maga a liberális világnézet is gátja lenne az aktivitásnak. Márpedig a szerző az aktivitás gátolását a vallásos, vagy a liberális nevelésnél nem említi, csak éppen a marxista világnézet esetében. Logikailag mármost teljesen érthetetlen, megalapozatlan, hogy miért éppen csak a marxista világnézeti nevelés gátolja az akti vitást, és miért nem hat gátlólag pl. a vallásos világnézeti nevelés. Nyilvánvaló, hogy az idézett esetben a világnézeti elfogultság diktálta a szerző véleményét .. . De vegyünk szemügyre egy másik esetet. A Wolfgang SCHEIBE által szerkesztett, 1960-ban Stuttgartban megjelent gyűjteményes kötetU