Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája
folyamatról és nem-folyamatról (az egész cselekvésről) kell beszélnünk, és csak ha a kétféle szemléletet már jól értik a tanulók, szabad rátérni az ún. vid-jelentésék, még helyesebben cselekvésmódok ismertetésére. Hadd idézzünk álláspontunk igazolására még néhány példát: „Ja nemnogo zaderzalas' s otvetom, no eto potomu, eto sdavala ekzameny na attestat zrelosti. Vse ekzameny ja sdala na „5". Az első mondat szépen illusztrálja, hogy a közlő szeme előtt érettségijének a lefolyása lebegett, amikor válaszának késését indokolja, ezért az általa elképzelt cselekvésnek jól megfelel a folyamatos ige (sdavala). Második mondatában már csak az egész cselekvésre gondol, ha úgy tetszik, csak a végeredményre, és bár most is több vizsgát tett le, a cselekvés tehát „ismétlődött", mégis a befejezett igealakot használta (sdala). Vegyünk egy másik példát: Za posledneje vremja u nas proizosli nekotoryje sobytija, i chorosije, i plochije. Néhány esemény zajlott le, az egyes cselekvések nyilván folyamatosak voltak, a levélíró mégis a befejezett igét használta, mert figyelme csak egy bizonyos eseményre összpontosult, ami kiderül a következő mondatából: „S pervogo janvarja etogo goda zakryli nasu gazetu. Eto ocen' obidno, tak kok moja rabota menja moraVno i material'no vpolne udovletvorjala. Amint látni, viszont mikor kellemes munkakörének a betöltésére gondolt vissza, akkor szemléletének megfelelően már a folyamatos igét használta. Ha valamiben, akkor éppen ebben különbözik lényegesen legtöbbször anyanyelvünk az orosztól, annak ellenére, hogy néha azonosságra is bukkanunk. Azonban az eltérések a dominálok, és éppen ezért kiválóan alkalmas, hogy az egybevetés módszerével a gondolatoknak eme finom árnyalására rá tudjunk mutatni. Megszoktuk, hogy a magyar igekötős igéken keresztül igyekszünk megközelíteni a vidék fogalmát, pedig a vidék lényegét sokkal inkább az utóképzőkkel képzett igék rejtik magukban. Horváth Gedeon Az igeszemlélet tanítása című cikkében [29] helyesen állapítja meg, hogy „a folyamatos és befejezett igék fogalmát nem elméleti jellegű nyelvtani szabályok útján kell megértetni a tanulókkal, hanem gyakorlati módon, szoros kapcsolatban a beszélt nyelvvel." Azzal különösen egyetértünk, hogy „bizonyos fogalmak (vid) megértetésével is lehet túlterhelést megszüntetni!" De tanításának kiindulópontja nála is az, hogy az igében kifejezett cselekvés folyamatát és eredményét állítja egymással szembe, amellyel — véleményünk szerint — megkerüli a vid lényegét. Egyébként a vidék tanításáról szóló elképzelései, ajánlott óráinak a gondolatmenete jó és megszívlelendő figyelmeztetése is: törekedjünk arra, hogy tanítványaink mondatokban találkozzanak a vid-párok használatával, és ne felejtsük soha el: a nyelvtan megtanítása nem cél, csupán eszköz. A végső cél a beszédkészség kialakítása, beleértve az élőbeszéd megértésének a készségét is. Horváth Gedeonnal ellentétben Ernst Damek eisenachi orosz szakfelügyelő nem az előképzős, hanem az utóképzős igékből indul ki az orosz vidék tanításánál. A resat' — resit' vid-párral operál szemléltető képedben, amelyeket az NDK VII. osztályos tanulói részére készített, és amelyek jó ösztönzésül szolgálhatnának hazad vonatkozásban is. Éppen 70