Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

kötők, amelyek a „reális" igekötőkkel ellentétben az igéknek csak a vidjét változtatják meg anélkül, hogy lexikai jelentésük is megváltoznék. Ilyenek Erdődi szerint az s-, po-, za-, raz-, amelyeknek eredeti jelentésük „össze, mögé, után", „szét" stb. volt, pl. sojti — összegyűlni, podelat' — utánozni, zagljanut' —• benézni, razobrat' — szétszedni. Ma már ezeknek az előképzőknek nincs meg a régi önálló jelentésük, és csak arra szolgálnak, hogy befejezetté tegyék a befejezetlen igéket. Erdődi számos példával igazolja, hogy az oroszban szinte minden előképzőnek (igekötőnek) lehet befejezett (perfektiv) aspektust képző rendeltetése, amelyeknek egy része a magyarban is visszaadható igdkötős alakkal: pl. lopni — ellopni, fűteni — átfűteni, ültetni — beültetni. Igaz — jegyzi meg Erdődi —, hogy az orosz befejezett igék előképzői rendszerint — csakúgy, mint a magyarban — elvesztették már eredeti térbeli jelentésüket, pil. pere — át, vy-, u — ki, po —• mentében, -ig, iz — ki, ras — szét stb., stb., de mindig csak egy valamelyik előképzős alak szolgál befejezett alakként ugyanabban a jelentésben. A többi előképzős alakban az előképző megtartja és kifejezi eredeti jelentését. Pl. delat' befejezett alakja sdelatviszont peredelat' — átalakítani alakban megmaradt az előképző eredeti jelentése. És ebből igen fontos módszertani következtetésre jut: ,,... fontos megjegyeznünk, hogy melyik igéhez milyen igekötővel képezzük ugyanolyanaz alapigével azonos jelentésben a befejezett alakot." E valóban fontos elv ellen — sajnos — tankönyveink gyakran vétenek, amikor az egyes igéket csak a szövegben előforduló alakjukban adják meg a szótárukban, vagyis mellőzik az ige vid-párját. Végül arra is rámutat, hogy a magyar -gat, -get képzős igéknek gyakran az orosz -yva, -iva-, -va képzős igék felelnek meg. Mint láttuk, Erdődi és sok más kutató véleménye szerint is a soversennyj vid megértéséhez a magyar igekötőkön keresztül vezet az út. Ez indít bennünket arra, hogy kissé időzzünk a magyar igékötők problémájánál. Dr. Pavel Bújnák 1928-ban Prágában megjelent terjedelmes tanulmányában [11] azt igyekszik bizonyítani hatalmas anyag alapján, hogy a magyar nyelvnek eredetileg nem voltak igekötői, és azok valamenynyien egyes szláv nyelvek hatására jöttek későbbi időpontban létre. Ha egyes finn-ugor nyelvekben mégis vannak igékötők, szerinte azok is idegen hatás eredményei. (Észt, mordvin, vogul stb.) Érdekes, hogy egyik legnagyobb nyelvészünk, Simonyi Zsigmond is legalább két előképzőnkről, a meg- és ei-ről azt állítja, hogy azok kétségteleníil szláv típusúak. Bújnák hivatkozik arra, hogy a legrégibb magyar nyelvemlékekben nincsenek prefixumos igék. A prefixumok használata a magyarban szerinte még a XV. és XVI. században nem volt általános. Az e korból származó nyelvemlékekben gyakoriak az olyan prefixum nélküli igék, amelyek ma már csak igekötősök lehetnek. A magyar igekötők kimutatható kisebb német vagy latin hatás mellett általában szláv hatásról tanúskodnak, mégpedig konkrétan a szlovén, a cseh és szlovák nyelv hatásáról — mondja Bújnák. Sorra veszi a magyar igekötőket, és 57