Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

II. A fenti kérdés magában foglalja tulajdonképpen azt a sokat, de — úgy látszik, még mindig — nem eleget megvitatott problémát, hogy vajon van-e a magyar nyelvnek vid-kategóriá ja vagy nincs. Az eddigi kutatók álláspontja ezzel kapcsolatban megegyezik abban, hogy a vidék nyomai fellelhetők a magyar nyelvben is, kétségtelennek látszik azonban, hogy a magyar nyelv úgy, mint az orosz, kifinomult, kikristályosodott vid-rendszerrei nem rendelkezik. Nem kétséges azonban, hogy így is sok olyan jelenségre mutathatunk rá a magyar nyelvben, amelyek kiaknázása a vidék tanításának szempontjából könnyen gyümölcsöztethető. Az egybevetés modern módszerére gondolunk. Erdődi József orosz nyelvtana az első [9], amely már a tudományosság igényével igyekszik érvényesíteni az egybevetés módszerét az orosz vidék rendszerezésénél. Szerinte „a magyar nyelvben sem ismeretlen a cselekmény befejezett és nem befejezett volta közötti különbségtétel. Az ilyen igepárok: tanul — megtanul, küld — elküld, ismertetek — megismertetek, végezzük — elvégezzük két alakja közül az első egy folyamatban levő cselekvést fejez ki, jobban mondva a cselekvés folyamatban létét, viszont a második a befejezettséget, illetve a befejezésre való törekvést. „Amíg azonban a magyarban nem minden igéhez járulhat előképző a cselekvés „befejezettségének" érzékeltetésére (aggasztani, veszélyeztetni), az orosz igéknek csaknem mindig két szemléletformája különböztethető meg, a befejezett és befejezetlen alak. Mármost Erdődi úgy látja, hogy „a két szemléletforma részben megfelel a magyar nyelvszokásoknak". Ugyancsak megfelel szerinte a magyar nyelvszokásoknak az is, hogy az orosz befejezett igének csak múlt és (egyszerű) jövő ideje, a folyamatos igének pedig három ideje van. „A magyar nyelvben a befejezett szemléletű alakoknak a jelen ideje egész egyszerűen állhat jövő idő helyett. Pl. „elmegyek". Erdődi a befejezett igék egyik alapvető tulajdonságának azt tartja, hogy eredményt fejeznek ki, holott az eredmény kifejezése a befejezett igékkel jelölt cselekvéseknek csak egyik sajátos esete, mint ezt ő könyve más helyén maga is megjegyzi [10]. A mai orosz nyelvtanok mintájára a két viden belül Erdődi is különféle „alcsoportokat" (Aktionsartokat) különböztet meg. A befejezett szemléletű igék képzésével kapcsolatban ismételten rámutat arra, hogy a befejezett igék egyik leggyakoribb képzésmódja — a befejezetlen alakból előképzővel képzett alak megfelel a magyar képzésmódnak: tanul — megtanul, megy — elmegy, verte — megverte, veszni — elveszni. Ezekben a befejezett igékben az igekötő eredeti jelentése már elhomályosodott, a „meg — igekötőből kiveszett a mögött, mögé, az eZ-ből eltűnt az elé-, a szét-ben is csökkent a széjjel jelentés stb. Határozószókban még fellelhető az eredeti jelentés. Az ilyen igekötők már tartalmilag üresek (prefiksy pustyje), nincs meg bennük a jelentés. Csak az a rendeltetésük (funkciójuk), hogy befejezett aspektusú igéket képezhessünk velük." Mármost a legtöbb kutató szerint az oroszban is vannak „üres" ige56