Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

Ha ez a hasonlat néha csak fenntartással fogadható is el, nagyon jól illusztrálja a vid lényegét, azt ugyanis, hogy a befejezett igékkel kifejezett cselekvés (folyamat) teljesen a beszélő látókörében van, míg ugyanez a folyamatos igéknél nem jut kifejezésre. Éppen ezért véleményünk szerint revízióra szorulnak azok a példamondatok, amelyeket általános iskolai VII. osztályos tankönyvünkben találunk a vidék megfigyeltetése céljából. A példák egy része ugyanis a vidék megfigyeltetésére nem alkalmas, mert nem a fenti két ellentétes szemlélet jut bennük kifejezésre, hanem pl. az ismétlődő + egyszeri cselekvés, amely nem a vidre, hanem az ún. Aktionsartokra, cselekvésmódokra jellemző [4]. A vid fogalmát a folyamatos és befejezett ige együttesen adja meg, éppen ezért a vid lényegét csak azokban az oppozíciós vid-párokban ragadhatjuk meg igazán, amelyekről fentebb már szólottunk. Persze a vidéknél nem könnyű annak a megállapítása, hogy mikor áll fenn ez a kétoldalú ellentét, vagyis hogy mikor van dolgunk tiszta vid-párral. A modern szovjet vid-kutatás itt nagy segítségünkre siet [5]. Eszerint tiszta vid-pár csak egy imperfektiváló szuffixum űtján keletkezhetik: zapisat' — zapisyvat', daf — davat', pasi' — padat', otkryt' — otkryvat'. A vidék megfigyeltetésénél jobb tehát az effajta igékből kiindulni, mert rajtuk keresztül szemléltetni tudjuk valóban a vid lényegét. A modern szovjet aspektologiának szinte forradalmi az a megállapítása is, hogy az előképzőnélküli: elő'képzős igék viszonya sohasem aspektuspár még az ilyen esetekben sem, mint: delat' : sdelat', pisát' : napisat', strojit' : postrojit'. Ezek különben is egészen szórványos esetek, amelyekben a rezultatív és perfektiv jelentés rendkívül közel került egymáshoz vagy össze is olvadt. Előképzőik, a na-, po- és s- csak perfektiváló prefixumok, amelyek azonban nem teljesen üresek, nem. teljesen jelentésnélküliek, nem grammatizálódtak teljesen. Amennyiben ennek a felfogásnak tökéletesen igaza lenne, a vidék körül uralkodó nagy bizonytalanság egyik forrása már kiküszöböltnek volna tekinthető. Azonban nehéz tagadni, hogy bizonyos előképzők (pl. az s-) az oroszban is, mint a magyarban az idők folyamán elvesztették eredeti térbeli jelentésüket, és ma már az a kevés jelentésbeli árnyalat, amely még ha meg is volna bennük, nem lehet akadálya annak, hogy a velük összetett igéket ne tekintsük az ellentétes szemlélet szempontjából egyébként nekik megfelelő ige vid-párjának. Nem lehet eléggé hangsülyozni, hagyományos vid-tanításunk egyik hibája abban rejlik, hogy nem a cselekvés folyamatának vagy egészének a szemléletére irányítja a tanulók figyelmét, hanem a cselekvésmódokat hangsúlyozza, és csaknem minden erejét arra fordítja, hogy a tanulók felismerjék, melyik a folyamatos, melyik a befejezett ige. Magától értetődik, igen fontos annak a felismerése, hogy melyik a folyamatos, melyik a befejezett ige, de még ennél is fontosabb, hogy ne a cselekvésmódokból induljunk ki a vid tanításánál, mert cselekvésmód — amely azt mutatja meg, hogyan folyik le a cselekvés — bőven van nyelvünkben is, hanem a vid-párokból, mégpedig a tiszta vid-párokból, 54