Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

lássál maga elé vetíteni. Tehát a partner nézőpontjára helyezkedik, alkalmazkodik ahhoz a gondolatmenethez, amelyre a kogo kérdésből lehet következtetni, és ezért válaszol ő a folyamatos igével (sprasival), amely az ő kérdésének a lefolyását, vagyis azt, hogy ugyanaz a cselekvés egymás után hogyan ment végbe, grammiatikailag ismertető jegyesen ábrázolja. Az „ismertető jegy es" terminust a strukturalizmus vitte bele a modern nyelvtudományba. Alapja az, hogy a grammatikai kategóriák is ellentétpárokba, oppozíciókba rendeződnek. Az oppozíciókban ábrázolt grammatikai kategóriák dialektikája abból áll, hogy az oppozíció vagy korreláció két tagja nem egyenlő értékű, hogy van benne egy ismertetőjegyes és egy ismertetőjegy nélküli tag, ós hogy ha az ismertető jegyes tag jelentését megállapítjuk, akkor egyúttal már jellemeztük az ismertetőjegy nélküli tagot is, mert ez utóbbi nem szorul önálló jellemzésre, jellemzése az előbbiből önként folyik. A vidék korrelációjában szemantikailag a befejezett ige ismertetőjegyes, éppen ezért a folyamatos igét külön már nem is kell meghatározni. Elég. ha tudjuk róla, hogy a cselekvés egészét nem jelöli, ezzel a jeggyel nem rendelkezik, .bár nem is tagiadja, közömbös iránta. A. V. Isacenko [3] a következő szemléltető példával próbálja megmagyarázni a vid grammatikai lényegét. Azt mondja, hogy ha a cselekvés folyamatát folyamatos igével fejezzük ki (pl. ja perepisyvaju, ja perepisyval), akkor a beszélő mintegy a folyamatnak az árjában van. Nem látja sem a kezdetét, sem a végét, következésképpen nem fejezheti ki ezt a folyamatot lezárt, egész cselekvésként. Az adott esetben a beszélő szempontját a május elsejei parádé egyik résztvevőjének szempontjával lehet összehasonlítani. Ez a résztvevő, együtt mozog a tömeggel, nem látja a felvonulásnak sem kezdetét, sem végét. Ha viszont befejezett igével fejezzük ki a cselekvést (pl. ja perepisai), a beszélő az igével kifejezett folyamaton kívül áll: következésképpen a folyamatot mint egységes egészet szemléli. Az adott esetben a beszélő álláspontja azoknak a személyeknek az álláspontjára emlékeztet, akik a májusi parádé ideje alatt az emelvényen állnak: ők látják a felvonulásnak az elejét, végét is, úgyhogy a parádé teljes benyomást kelt bennük. Grafikusan ezt a kétféle szemléletet így lehetne ábrázolni: Folyamatos aspektus: a beszélő szinte benne van magában a folyamatban. Befejezett aspektus: x a beszélő mintegy kívül áll a fotyamaton, a maga egészében szemléli azt. 53