Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

A vidék tanításának problémája sokat foglalkoztatja az utóbbi időben a szovjet metodikusOkat is, főleg a nemzetiségi iskolák melodikusait, de — érthetően — különös érdeklődéssel fordulnak e kérdés praktikus megoldása felé a gyakorlati nyelvoktatásnak azok a szakemberei, akik olyan nyelvekkel birkóznak, amelyekben nincsen vagy csak kismértékben van meg az igeaspektus ''bonyolult kategóriája. Az előbbi közé tartozók a legtöbb nyelvész egybehangzó véleménye szerint a francia, a román, a német, az utóbbi meghatározást pedig éppen a magyar nyelvre szokás nálunk alkalmazni. Az a körülmény, hogy az orosz nyelv tanítása egyre inkább tért hódít az egész világon, nálunk pedig már az általános iskolákban kezdetét veszi, szinte kötelességünkké teszi, hogy a tudomány mai álláspontjának szempontjából kifogástalan alapismereteket nyújtsunk tanulóinknak a vidék lényegéről. 3Vü azonlban a vid lényege? I. A vid olyan nyelvtani kategória, amely a -beszélő viszonyát fejezi ki a cselekvéshez. A beszélő általában kétféle szempontból szemlélhet valiamilyen cselekvést, szemlélheti folyamatában vagy egészében. A kétféle szemlélet kifejezésére az orosz ige sajátos mechanizmust hozott létre, amely ebből a szempontból csaknem minden más nem-szláv nyelvtől megkülönbözteti az oroszt. A cselekvés folyamatának szemléltetésére, érzékeltetésére az ún. folyamatos igéket, a cselekvés egészének szemléltetésére az ún. befejezett igéket használja. E. Seidl professzor a lipcsei konferencián in medias res akarván hallgatóit bevezetni a vid-különbségekbe, a következő példát idézte: „Uslysav sum na ulice ja sprosil o pricine jego" — „Kogo?" „Ja sprasival svojich prijatelej, buvsich togda na ulice." Szerinte csakis az effajta példák gondos elemzése tárhatja fel a vidék lényegét. Láthatjuk, hogy az objektív tényállás (cselekvés) — itt a lárma okára való kérdezés — mindkét esetben azonos. Különböző azonban a beszélő egyéni állásfoglalása. Első mondatában az ige (sprosil) azt jelzi, hogy ő az egész cselekvést tartja szem előtt, az eredményre, vagyis a lárma okára gondol. Számára az eredmény bef ejezett, teljes. A befejezett igét azért használta tehát, mert részére most csak az, egész cselekvés a lényeges, az egyes részletek nem érdeklik. A partner kérdése (kogo?) viszont arról győzi meg őt, hogy előtte még nem világos minden. Azt mondhatnók, hogy a „kogo?" kérdésben talán a partner kételye búvik meg, ő szeretne valami biztosabbat megtudni, őt mindenesetre még más gondolatok is foglalkoztatják. Azért kérdez tovább, mert őt a pontosabb, részletesebb körülmények érdeklik. Mármost az első beszélő a kérdés alapján indíttatva érzi magát arra, hogy az eseményt (a cselekvést) még egyszer átgondolja, vagyis amenynyóre csak lehetséges, megkísérli az összes részleteket egy visszapillan52