Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

AZ OROSZ IGEASPEKTUSOK TANÍTÁSÁNAK NÉHÁNY MÓDSZERTANI PROBLÉMÁJA Dr. BIHARI JÓZSEF 1961. szeptember 29-én és 30-án a lipcsei Kari-Marx egyetemen tudományos konferenciát tartottak 126 résztvevővel, akiknek több mint a fele középiskolákban és pedagógiai főiskolákon orosz nyelvet oktató tanár, a többi pedig tudományos dolgozó és az NDK legnevesebb nyelvészei voltak. A konferencia tárgyát a következőképpen jelölték meg: „

Moderne Wege der Darstellungen der russischen Grammatik" (Az orosz nyelvtan tanításának modern útjai), célja pedig ennek megfelelően az volt, hogy megkísérelje áthidalni a nyelvtudomány és az iskolai nyelvtan között jelenleg még tátongó űrt [1]. Nem véletlen, hogy a konferencián jelentékeny helyet foglalt el a vid-probléma. Lassan megszokjuk, hogy mindén nemzetközi szlavista kongresszus is foglalkozik a videkkel, bár a legutóbbin A. I. Belic kissé rezignáltán állapította meg, hogy a legalapvetőbb kérdésékben még mindig nem tudtak közös nevezőre jutni a tudósok, és ezért azt ajánlotta, legközelebb hívjanak össze egy olyan kongresszust, amelyen csak a videkkel foglalkozók, az aspektológusok vennének részt [2], Az orosz igeaspektus, a v i d az orosz nyelv valóban egyik legérdekesebb, egyúttal azonban a legnehezebb kategóriája is mind lingvisztikai, mind metodikai szempontból egyaránt. Annak ellenére, hogy a vidékről mintegy nyolc évtized óta igen sokan és meglehetősen sokat írtak, úgyhogy a róla szóló irodalom szinte áttekinthetetlen, annak ellenére, hogy a nyelvkutatóknak — mint láttuk — nagyon kedvelt témája az igeaspektus, a vid-elmélet még most is tele van paradoxonokkal, ami e nehéz nyelvtani kategóriának gyakorlati oktatására is súlyosan rányomja a bélyegét. Elég, ha felütjük néhány tankönyvünket és máris megállapíthatjuk, a lipcsei konferencia nagyon szerencsésen választotta meg tárgyát és célkitűzésével tulajdonképpen az elmélet és gyakorlat marxi tételének egységét akarta helyreállítani. Ez az egység még nálunk is sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig nem mondhatunk le annak a fontos metodikai elvnek az alkalmazásáról, hogy ne tanítsunk semmi olyat, amely a tudomány mai állás pontjának nem felel meg, és amit éppen ezért később vissza kell vonnunk. 4* 51