Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban
érdekednek jelentkezése, az általános tankötelezettség törvénybeiktatása és a helyzet valóságos alakulása; Az állam, mint az iskolaügy rendezője; a különböző iskolafajták és iskolafokok differenciálódása; a középfokú és felsőfokú szakoktatás kifejlődése; A világnézeti nevelés helyzete és problémái; a vallásos világnézet funkciója; a liberalizmus, pozitívizmus álláspontja; A neveléstudomány, a (klasszikus polgári pedagógia rendszeres kidolgozása Comenius, Rousseau, Pestalozzi működése nyomán; Külön kiemelésre érdemes a kapitalista korszakon belül az a haladó, sőt bizonyos értelemben forradalmi vonal, melyet a francia materialisták. az orosz forradalmi demokraták betöltöttek. Szocialista kultúrpolitikánk, nevelésügyünk számára alapvetőek napjainkban is Marxnak és Engelsnek kultúrpolitikai, nevelési vonatkozású megnyilatkozásai [12]. F) Az imperializmus korát tárgyalva, aktualizálás szempontjából főképp a következőket emelhetjük 'ki: A reakciós iskolapolitikai törekvések, kettős iskolarendszer bírálata, iskoláztatás a gyarmatok bennszülött dolgozó népe és az anyaország számára; A konzervatív és a reformpedagógiai szemlélet küzdelme, milyen értékes elemeket tartalmazott a polgári reformpedagógia; A munkásmozgalom kultúrpolitikai, nevelésügyi törekvései és ezek mai tanulsága; Hogyan merült fel a „munkaiskola" gondolata a burzsoá pedagógián belül, ennek osztály jellege és egyes értékes elemek a polgári ..munkaiskolái" koncepción belül. Ö) A szovjet nevelés egyes korszakainak jellemzésén belül napjaink égető problémáinak felvetődése és megoldása, a szocialista iskolareform alapelveinek felbukkanása és kidolgozása szempontjából kell tárgyalnunk ezt az egész korszakot. • ** A magyar nevelés történetében igyekeznünk kell bemutatni azokat a szálakat, amelyek mai törekvéseinknek is alapját, lényeges elemeit mutatják. Nevezetesen: a munkára nevelést (Tessedik óta), a tananyag korszerűsítésének törekvéseit az erdélyi presbiteriánusok, Tolnai Dali János és Apáczai működése óta, — a haladó módszeres törekvéseket — különösen az önállóságra, aktivitásra nevelés tekintetében. A pedagógiai hivatástudatra nevelést szolgáljuk, he — elsősorban a magyar nevelés történetében foglalkozunk a pedagógusok múltbeli, kiszolgáltatott és kedvezőtlen társadalmi helyzetével, valamint a nevelőképzés intézménytörténetével, ennek haladó és reakciós törekvéseivel. Az előzőkben illusztrálásként felsorolt „aktualizálási gócpontok" nem jelenthetnek továbbá sem általánosan kötelező normát, sem kizárólagosságot. Csupán az aktualizálással kapcsolatos eddigi tanszéki gyakorlatot próbáltuk konkretizálni ezzel. 42