Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

Ismét hangsúlyozni kell továbbá, hogy példáink a neveléstörténet eddigi, heti 3 órás terjedelmű anyagához szabottak voltak. * ** Minthogy eddig a főiskolákon szokásos, teljesebb, rendszeresebb, heti 3 órás oktatást vettük alapul — ezen anyagban illusztrálva az aktualizálás főbb gócpontjait, felvetődik a kérdés: hogyan történjék az aktualizálás a csökkentett, heti 2 órás (1 óra előadás, 1 óra szeminárium) neveléstörténet oktatásán? Jelen cikknek nem lehet feladata, hogy közvetlen és pontos gyakorlati javaslatokat dolgozzon ki az új neveléstörténeti oktatás számára. Mégis célszerű talán néhány elvi szempontot említeni arra vonatkozólag, hogy a csökkentett anyagban hogyan és mennyiben történhet az aktualizálás? a) Kétségtelen, hogy a csökkentett programokban a régebbi nevelésről szóló részeket — a kapitalizmus előtti nevelést — erősen lecsökkentve kell tárgyalnunk. Sőt, esetleg teljesen kihagyandó lesz az előadásban az ősközösség, a rabszolgatartó és feudális kor neveléstörténete. (Ezért az idevonatkozó aktualizálási gócpontok az új rendszerű oktatásban esetleg elmaradhatnak.) b) Problémaként vetődik fel, hogy mennyiben szerepeljen intézménytörténet az új anyagban. Célszerű lenne fokozott mértékben csak egyes gyakorlatilag fontos, időszerű problémák történetére korlátozódni. (Ilyen fontos problématörténeti rész lehetne például az iskola tananyagának korszerűsége és gyakorlatiassága, a nevelő és a tanulók közti viszony alakulása, a tanulók aktivitása stb.) c) A tananyag-csökkentéskor fontos szempont, hogy a lexikális és eddigi sokágú anyagot — egyes anyagrészek teljes elhagyásával, más részek leegyszerűsítésével — tegyünk intenzívebbé. Ezzel talán azt is elérhetjük, hogy a legidőszerűbb, gyakorlatilag legfontosabb problémákra korlátozzuk, szűkítjük le az oiktatást — viszont le kell mondanunk az anyag eddigi viszonylagos teljességéről, rendszerességéről is. Az eddigiekből következik, hogy főszempontként lenne kezelhető: melyek mai, szocialista nevelésünk történeti előzményei, gyökerei? E kérdésfeltevés alapján a mai marxista pedagógia gyökereiként a következő pedagógiai törekvéseket, irányzatokat kellene a lehetőség szerint alaposan tárgyalni: 1. A klasszikus polgári pedagógia értékes hagyatéka: renaissancepedagógia, Comenius, Rousseau, Pestalozzi. 2. Az utópista szocialisták (korai és XIX. századi utópisták) pedagógiai törekvései, gondolatai. 3. Marx, Engels és a forradalmi munkásmozgalom kultúrpolitikai, pedagógiai törekvései. 4. A nevelés elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban és a szocialista országokban. Természetes, hogy az anyagcsökkentés, és különösen a teljesség és rendszeresség nagymértékű kényszerű feladása pedagógiai szempontból vitatható. Nem fel43