Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

odalúságok, túlzások érvényesülnek, A gyakorlatban előforduló tipikus hibák közül említsünk meg néhányat: az előadandó színmű, jelenet túlságosan hosszú és bonyolult, a tanulók nem értik meg eléggé, nem tudják átélni <a szereplők lelkivilágát. Ezért a szereptanulás terméketlen és nehéz szövegtanulássá lesz., és a színjátszás külsőséges utánzásban merül ki. További hibaforrás, hogy nem érvényesül eléggé a színjáték kollektív nevelő hatása, mert inkább a szereplők egyéni hiúsága, egyéni szereplésvágya érvényesül egyoldalúan. * ** Rá kell térnünk végül a nevelés szempontjából két igen fontos, legkorszerűbb művészeti ágra, a film és a televízió esztétikai nevelési szerepének jellemzésére. Melyek a filmnek esztétikailag is, pedagógiailag is legjelentősebb vonásai? a) A film dinamikus, közvetlenül érzékletes formában tud mozgást, térbeli folyamiatokat megjeleníteni. Technikai lehetőségeinek, szuggesztivitásának, drámaiságának felhasználásával — a néző figyelmének határozott irányításával, koncentrálásával — új utakat, lehetőségeket nyit meg a művészi ábrázolás számára. A film sajátos, újszerű látáskultúrát tud kifejleszteni. Az a. tény, hogy a film új technikai lehetőségeivel újszerű, dinamikus hatást tud elérni a „hagyományos" művészeti ágakhoz, pl. a színpadhoz viszonyítva, — semmiképp nem jelenti azt, hogy a film általában és szükségszerűen felülmúlja esztétikai értékben a hagyományos művészeti ágakat. A film nem múlhatja felül rangsorban a többi művészeti ágakat—hiszen minden művészetnek sajátos lehetőségei és hatásai vannak, és minden művészet képes adekvát módon tükrözni és kifejezni mondanivalóját. Az egyes művészeti ágak között értelmetlen és felesleges lenne rangsort megállapítani — esztétikai értékben csupán egyes konkrét, hasonló jellegű műalkotásokat érdemes egybevetni. b) A film a XX. század legszélesebb körökben népszerű „Összművészetemely a maga sajátos kifejezőeszközei, vizuális megalapozottságú asszociációi, szimlbolizációja révén — sokoldalúan alkalmazza más művészetek 'kifejezőeszközeit, ábrázolásmódját. így pl. a film él a képzőművészeti képszerkesztéssel, komponálással; sajátosan sűrített, vizuális kifejezési célzattal használ fel irodalmi műveket (forgatókönyv); emellett a modern hangosfilm sokrétűen illeszt be hangokat, zenei elemeket, filmzenét is a film összhatásának szolgálatába. Az említett szintétikus, „összművészeti" jelleg nem jelentheti a film „csúcsművészet"-ként való beállítását, hierarchikus rangsorolást, — az előzőkben említett okoknál fogva. Nem felejthetjük továbbá, hogy az egyes művészeti ágak a filmen belül a film sajátos céljaihoz, technikájához megfelelően átalakítva, adaptálva kerülhetnek csak felhasználásra. A modern filmművészet nem eklektikusán, hanem mindig sajátosan átalakítva, „filmszerűvé téve" használ fel más művészeti ágakat. c) Népszerűségénél és sajátosan szintétikus jellegénél fogva a film alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a tömegekben más művészetek, elsősorban az irodalom iránt. Gyakori tapasztalat napjainkban,