Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

Milyen mozzanatokból adódik a stílus szépsége, mennyiben hat az értékes mondanivaló erkölcsi és esztétikai célzatú kifejezésére, milyen művészi színvonalat biztosít a műnek [14]. * ** Az említett esztétikai nevelési követelmények, problémák általános jellegűek, a művészeti nevelés minden ágára vonatkoznak. Fontos azonban az a probléma, hogy milyen sajátos nevelőértékük, speciális nevelési problémáik vannak az egyes művészeti ágaknak [15]? Miben áll az irodalmi művek sajátos nevelőértéke? Az irodalom bizonyos, meghatározott értelemben a legintellektuálisabb művészet. Ez annak következménye, hogy az irodalom kifejezőeszköze a nyelv és az irodalmi mű közvetlenül a második jelzőrendszeren keresztül tölti be ábrázoló és kifejező funkcióját. Ezért egyúttal a legegyetemesebb művészet, mely a legszélesebb tömegek számára — specális képességek, gyakorlottság, tudás nélkül is — viszonylag könnyen hozzáférhető, megérthető, átélhető. Ebből továbbmenőleg az is következik, hogy az irodalom sajátos, igen bonyolult kapcsolatban áll minden olyan társadalmi tudatformával, amely ugyancsak nyelvi eszközökkel, fogalmakkal dolgozik. (Vö. LAKITS Pál: „Középiskoláink és az irodalom." Tankönyvkiadó, Bp. 1962. 31. oldal, aJhol a szerző az említett tény gyakorlati-pedagógiai konzekvenciáira is utal.) Az irodalmi művek említett sajátságaiból következik az a pedagógiai szempontból lényeges vonás, hogy a világnézeti-politikai és erkölcsi mondanivaló félreérthetetlen, pontos és sokoldalú 'kifejezésére az irodalom kitűnő lehetőségekkel rendelkezik. Az irodalom alkalmas arra, hogy szélesítse az intellektuális látókört, elmélyítse a népi-nemzeti összetartozás, a közösség tudatát, a kollektív érzést, lelkesítsen a haladás, a szocialista rendszer irányában. Az egyes irodalmi műfajok kedveltsége, népszerűsége az egyes életkorokban különböző; ezek bizonyos fokig eltérő módon szolgálják az irodalmi nevelés célkitűzéseit. így pl. a mese a maga sajátos képzeleti világával, naiv szemléletével, dramatikusságával, igazságszolgáltatásával — különösen vonzó lehet a kisgyermekek, a kisiskolás ^korúak (6—10 évesek) számára. Később, — nagyjából 10 éves kortól kezdve — a különféle kalandos történetek, elbeszélések. — majd a realisztikusabb, művészileg is értékes regények lesznek népszerűek a serdülők, az ifjúság számára [16]. Fontos feladata, egyben problémája az irodalmi nevelésnek, hogy a tanulók spontán, otthoni olvasmányaira hasson, helyes irodalmi ízlésre neveljen, eltávolítsa az ifjúságot a művészileg és erkölcsileg káros ponyvairodalomtól. Általában arra kell törekednünk, hogy az „iskolai irodalom" (az iskolában feldolgozott művek, a „kötelező olvasmányok") és a tanulók által kedvelt olvasmányok minél közelebb kerüljenek egymáshoz. 18