Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Keszthely elnevezése és kialakulása

leiai üvegurnát. A sírmező anyaga szoros kereskedelmi kapcsolatokat mutat Nyugat- és Délnyugat-Pannóniával [301 • Az új majori kora-császárkori temetőt a keszthelyi Szent Miklósról elnevezett temető és az újmajori fasor között fekvő szántóföldön tárták fel, melyet keletről a keszthely—balatonszentgyörgyi országút határol. E temető közelében terült el az a Tiberius-kori telep, amelynek a hagyatékát éppen az újmajori temető képviseli. E veteránus-telep fekvésének mármost pompásan megfelelne az a terület, ahol Csák Árpád római épülettörmelékeket észlelt, azaz a keszthelyi vasútállomás és a Fenékre vezető út közötti rész, — a Balatoni Múzeum környékén [31], A római telepesek a bennszülött lakosságot nagyon korán háttérbe szorították. A feliratokon alig szerepelnek, mivel a romanizáció magasabb fokáig nem jutottak el. De azért az új provincia illyr-kelta őslakosságának romanizációja megindult. A Keszthelytől nem messze fekvő cserszegtomaji kora-császárkori urnatemető egyik kétfülű, talpnélküli amphorájának nyakán látható felirat: DA BIBERE (adj inni!) azt bizonyítja, hogy a bennszülöttek között kezdett elterjedni a római írás [32], A bennszülött lakosság a leletanyagon keresztül továbbra is nyomon kísérhető. A cserszegtomaji kora-császárkori sírok határozottan bennszülött jelleget mutatnak, ami különösen kiviláglik, ha az egyidejű újmajori sírmező anyagával vetjük össze. Űjmajorban a sírmellékletek nagyobbrészt itáliai eredetű importáruk; Cserszegtomajon ezek majdnem teljesen hiányzanak. A lakosság nagyobbrészt a kelta La Ténekultúra viszonyai között élt [33]. Az I—II. századi római kultúra emlékei viszonylag gyér számmal fordulnak elő vidékünkön. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a Balaton vidékén a további romanizációs folyamatot az i. u. I—II. században a rabszolgamunkán alapuló nagybirtokrendszer korai kialakulása gátolta. A földbirtokosok — amint a feliratok sejtetni engedik — idegenek, elsősorban olyan italikusok lehettek, akik itt telepedtek meg. Ennélfogva a lakosság nem töltődött fel új elemekkel. A II. században új lakosok nem telepedtek le a Balaton vidékén. A Marcus Aurelius utáni időkből származó feliratokat részben frissen romanizált bennszülöttek, részben az I. századi lakosság utódai állították [34]. A keszthely-újmajori veteránus-telep az i. u. II. század második felében elpusztult, valószínűleg a Marcus Aurelius császár korában évtizedekig tartó germán—szarmata háborúk egyik betörése alkalmával [35]. Az életben maradt lakosság nem építette újjá a feldúlt újmajori telepet, hanem attól délre, a természettől is védettebb Fenékpusztán egy új, fallal is megerősített telep magvát vetette meg II. Constantius császár korában. Az öldöklő markoman—szarmata háborúkkal a Dunántúlon megszűnt a municipális földbirtokon alapuló rabszolgatartás virágzása. A II. század második felében a teljesen jelentéktelenné vált rabszolgaság átadta a helyét a colonátusnak [36]. Pannónia népességét a III. században méginkább megritkította több szarmata és kvád betörés. A modern kutatás a pannóniai római települések és a romanizált elemek visszahúzó11* 179