Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

A művészeti nevelés fontos kérdése, hogy konkretizáljuk: mi az a tananyag, melynek oktatásán keresztül egyes tárgyakban a művészeti nevelés céljait, feladatait elérjük. E tantervi (illetve szakpedagógiai, szakdidaktikai) kérdésre régebben merőben empirikus vagy spekulatív úton keresték a választ, újiabban azonban vannak próbálkozások arra, hogy a társadalmi igényt objektívebb módszerek, felmérések útján pontosabban állapítsák meg. (Vö. „Mit vár a társadalom az iskolától?" című kötetnek az irodalomra, rajzoktatásra, ének-zenére vonatkozó kutatási eredményei. A kötetet szerkesztette Komár Pálné, megjelent 1962., Tankönyvkiadó.) A jelzett probléma részletezésére, kritikai tárgyalására ehelyütt nem térhetünk ki. A műalkotásban — mint ismeretes — tartalom és forma kölcsönhatásban, dialektikus egységben van. Társadalmunkban a művészeti nevelésnek olyannak kell lennie, hogy a nevelőmunka során felhasznált műalkotások összessége tartalmilag is, formailag is, értékes szocialista jellemnevelő hatásokra legyen alkalmas. Felvetődik itt a kérdés: vajon kizárólag csak egyértelműen értékes, világnézeti-politikai és esztétikai tekintetben egyaránt pozitív jellegű művek 'használhatók-e fel esztétikai nevelésünkben? Felhasználhatunk-e némelykor — a kritikai egybevetés szempontjából — olykor problematikus értékű, vagy éppen bizonyos mértékig negatív, kifogásolható műveket is? E kérdésre abszolút érvényű, merev szabályt nem állíthatunk fel. Ha tanulóink világnézetileg szilárdak, esztétikai ítéletük kiforrott, kritikai érzékük fejlett, akkor bizonyos mértékig — a kontraszthatás érdekében — felhasználhatunk egyes világnézetileg-erkölcsileg és esztétikailag kisebb értékű, vagy éppen negatív tendenciájú műveket is. Konkrétebben: az általános iskolákban — minthogy a tanulók sem világnézetileg-politikailag, sem esztétikailag nem elég fejlettek, kritikai érzékük sem áll megfelelő szinten — leghelyesebb tartózkodnunk a problematikus, vagy éppen negatív hatású művektől. A középiskolában viszont okkal-móddal — de az értékes művek dominanciája és kellő kritikai elemzés mellett — szerepelhetnek kevésbé értékes művek is. * ** Művészeti nevelésünkben tartalmilag a realista szemléletre, tendenciájukat tekintve, a szocialista-realista tartalmú művekre, művészi szemléletre kell támaszkodnunk, mert nyilvánvalóan így szolgálhatjuk legközvetlenebbül célunkat, a szocialista jellemű ember alakítását. Az említett tartalmi problémával nem azonosítható a stílus és a stílusérzék fejlesztésének problémája. A szocialista-realista tartalmú mondanivaló ugyanis különféle formai megoldásokban, eltérő stílusbeli felfogásban és kivitelezésben juthat érvényre. A stílusérzék fejlesztésében alapvetőnek a következő feladatokat tekinthetjük: a tanulók ismerjék fel helyesen a tartalmat, a mondanivalót, lássák a tartalom és a stílus szükségszerű kapcsolatát. Tudják megítélni, hogy objektív és szubjektív értelemben mennyiben célszerű a stílus, mennyire tárgyszerű (objektív, ábrázoló) és mennyire kifejező (szubjektív, eredeti és hatásos) a stílus. 2 17