Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

ladó műalkotásokkal, szerettesse meg a művészetet. A művészet társadalmi jellegének, funkciójának tudatosításával fejlessze a tanulók tudatát, világszemléletét (természet- és társadalomszemléletét) és erkölcsi magatartását a szocialista közösségi embereszmény irányában. Fontos feladat továbbá, hogy a műalkotások tartalmi és forma elemeinek, öszszefüggéseinek tisztázásával művészeti nevelésünk fejlessze a tanulók ízlését, helyes esztétikai ítélőképességét, és keltsen kedvet az esztétikai jellegű cselekvésre, fejlessze az esztétikai alkotóképességet. Ezeket az alapvető célkitűzéseket azért is, érdemes tisztázni, mert a gyakorlatban és egyes kiadványokban is találkozhatunk a művészeti nevelés pontatlan és maximaiizmusra hajló koncepciójával. Akadnak például, akik „művészi módon gondolkodó" [13] és művészileg, vagy a művészeteket utánzó módon alkotó emberek nevelését sürgetik a művészeti tantárgyakban. Megjegyezzük, hogy pontatlanság, kétféle megfogalmazás szerepel a művészeti nevelésről KAIRO V idézett tankönyvének második kiadásában is: az egyik helyen úgy definiálja a művészeti nevelés lényegét, hogy vértezzük fel ismeretekkel, jártasságokkal és készségekkel a tanulókat a művészet minden területén (i. m. 346. old.) — másutt viszont reálisabban és „elemi ismereteket és készségeket" emleget, valamint a művészeti technika „alapelemei"-nek elsajátítását (i. m. 351. old.). Az említett maximalista tendenciákkal szemben szükséges hangsúlyozni, hogy az általánosan művelő iskolának nem lehet feladata „művészek", vagy művészi módon gondolkodó, alkotó emberek nevelése —, hanem a művészeteket lényeges vonásaiban értő, szerető szocialista embereké. Nem feladatunk a művészkedés és a művészi alkotás külsőséges utánzása sem, hanem csupán a gyermek cselekvésének, alkotóképességének esztétikai jellegű, célziatú fejlesztése. * ** A művészeti nevelés gyakorlatában is, elméletében is, napjainkban számos fogyatékossággal, megoldásra váró problémával találkozunk. Néhányat konkretizálva: — Nem ritkán előfordul, hogy a művészeti nevelés — egyes pedagógusok túlzott szakmai ambíciója, ,szakmai sovinizmusa" és a szülők hibája következtében — túlzott követelményekkel lép fel a gyermekek számára. Ilyenkor a művészeti nevelés bizonyos kellemetlen kényszerjelleget kap —, ami alapvetően lerontja éppen az esztétikai nevelő hatást. — További probléma, hogy a művészeti nevelésben jobban differenciálni kell a gyermekek hajlamai, érdeklődése, kedve szempontjából. Felvethető az iis, nem kellene-e a művészeti nevelést az eddiginél nagyobb mértékben differenciálttá tenni, nagyobb fakultativitást biztosítani (főleg a felsőbb osztályokban). — Merészebben kellene talán korszerűsíteni iskolai művészeti nevelésünket, nagyobb teret juttatva egyes új műfajoknak (pl. filmesztétika, rádió- és televízió-esztétika), valamint a modern, XX. századi műalkotásoknak. * ** 16