Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

185.) „Vorbei — längst vorbei — ist die Zeit, da man sich noch mit PalliativMitteln helfen konnte. Die Menschen muss man jetzt nicht so betrachten, wie sie vor Jahrzehten gewesen. Mem muss sie auch nicht so nehmen, wie sie noch vor zwei, — ja vor einem einzigen Jahre noch waren!" [63] Apologia. II. 598. [64] Mentőírás. II. 548. [65] Apologia. II. 571. [66] Apologia. II. 589. [67] Mentőírás. II. 548. [68] Apologia. II. 586. [69] Apologia. II. 587. [70] Apologia. II. 589. [71] Apologia. II. 589—590 Sok bajában és a hazát fenyegető veszélyeket látva Batsányi is szembenéz a rousseau-i tudományellenes paradoxonnal, de csak megbocsátólag mint emberi tévedéssel: „...lehetetlen, hogy szívből ne gyászoljam az emberek szomorú sorsát, és meg ne bocsássam annak a filozófusnak emberi tévedését, aki a legnemesebb teremtmény számtalan siralmas bajától gyötörve, lelkének keserűségében ezt kérdezi: hát csakugyan oly sok jót hozott az emberi nemre a polgárosultság és állam rendje? Innen származnak-e hát a tudományok, művészetek, a kultúra és a vallás ama nagyszerű és annyiszor magasztalt gyümölcsei? Vajon nem lett volna-e jobb az erdőkben és pusztákban kóborolni, a nomád népek, vagy éppen vadállatok módjára?" (II. 556.) [72] Apologia. II. 590. [73] Osvald Zsigmond: Az igaz hazafi, kinek tulajdonságait együgyű beszédbe foglalta egy hazája s nemzete javát óhajtó szív. Pest, 1792 75. 1. [74] Az Apologia végén így határozza meg a felvilágosodást Batsányi: ,,A derék embernek még törvényre sincs szüksége. Azt, amit ai Felvilágosodás, a Természet e tiszteletre méltó segítője és annyi jónak és erénynek anyja, egyedül ad meg, azt csakis Ö adhatja meg egyedül." (II. 595.) [75] Aranka Györgyhöz, 1793. március 19. Magyar Klasszikusok, 288. [76] Mentőírás. II. 547. [77] Apologia. II. 579. [78] Apologia. II. 576. [79] Apologia. II. 576. [80] Apologia. II. 591. Sajátmagáról is hasonló értelemben ír egy más helyen: „... nagy dolognak tartom, hogy csekély létemre nagy dolgokra törekedvén, használtam hazámnak... hazám sorsa felől akkor sem estem kétségbe, sok mindent előre megmondtam azokból, amik bekövetkeztek..." (A kiemelés tőlem: N. L.) (II. 573.) [81] Apologia. II. 589. [82] Apologia. II. 581. [83] Apologia. II. 578. [84] Apologia. II. 572. [85] Apologia. II. 576 [86] Apologia. II. 581. [87] Apologia. II. 568. [88] Apologia. II. 562. [89] Apologia. II. 560. [90] Apologia. II. 571. [91] Apologia. II. 549—550. [92] Elég a Döme Károly által németből fordított Világ nagyjai! Veszedelem című könyvre rámutatni (Nagyszombatban, 1792), s belőle néhány sort idézni: „ ... én figyelmetesekké kívánom tenni a Német Birodalomnak fejeit, s kimutatni nékik azt a veszedelmet, mely kerülgeti a királyi székeket..." (12.) „Halljátok nagyok és alacsonyok! halljátok Fejedelmek ... minő gondolatokat raknak öszve ezek a vakoskodó megvilágosítok." (27.) 166