Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

{36] A holmi XX. rész. 137] Bessenyei György Jámbor Szándék című röpiratának kezdő sorai. [38] Mentőírás. II. 548. [39] Apologia. II. 588. [40] Apologia. II. 564—655. [41] Kiegészítő írásbeli vallomásában 1794. szeptember 16-án (Benda, II. 185.) figyel­mezteti a költő a hatalmasokat, elmúlt az az idő, midőn még palliativ eszkö­zökkel el lehetett valamit érni. Majd hozzáteszi: „Beobachte, studiere man die Stimmung der Gemüter, die Stimmung, jeder Klasse von Menschen!... lasse man die Stimmen der Menge nicht erdrücken! Wenn es je seit Menschen-Ange­denken der Spruch gegolten hat, so gelte er jetzt: Vox populi, vox dei!" [42] Apologia. II. 588. [43] Mentőírás. II. 548. [44] Apologia. II. 588—589. [45] Apologia. II. 571. [46] Apologia. II. 588. [47] Apologia. II. 588, [48] Nyílt levele Nagyméltóságú Gróf Forgáts Miklós Űrhöz egy magyar tudomá­nyos akadémia létrehozása tárgyában, 1790-ből. E. J. Ö. M. II. 201—203. [49] Apologia. II. 589. [50] Batsányi János Válogatott Művei. Magyar Klasszikusok, 288. [51] Aranka Györgynek 1793. március 19-én. B. J. Válogatott Művei. Magyar Klasz­szikusok, 288. 1794. szeptember 16-i kiegészítő vallomásában, midőn a palliativ eszközök elégtelenségéről beszél, figyelmeztet, hogy a tömegek hangjára kell figyelni, s nem a reakció szószólóira, akik most uralomra törnek: „Traue man den Heuchlern, den Schalken nicht, die jetzt die Zeitumstände schlau benützen, die Wahrheit, die einzige Retterin der Könige unterdrücken und ihren Jacobi­nism auf den Thron setzen wollen!" (A kiemelés tőlem: N. L.) (Benda, II. 185.) [52] Ewald I. L.: A köznép megvilágosodásáról. Bécs, 1791. 126. A fordító valószínű­leg Bárány Péter, aki Széchenyi Ferenc biztatására kezdett munkába. [53] (Szirmay Antal?): A második József az Elisium mezején. 1790. [54] Mentőírás. II. 545—546. [55] Mentőírás. II. 545. [56] Apologia. II. 574. [57] Apologia. II. 590. [58] Apologia. II. 580. A sajtószabadság ügye, a „libertás proeli", a fokozódó reakció miatt ekkor szinte a legfontosabb nemzeti üggyé válik. A megyegyűlések han­gosak a haladás és maradás csatáitól. (Vö. Benda Kálmán: A magyar jakobi­nus-mozgalom története. Bp. 1957. 51.) Kazinczy, sőt maga a visszavonultságban élő Bessenyei is kitűnnek a keleti megyék vitáin. Batsányi, nem lévén nemes, nem állhat az előtérben, de Abaúj megye 1793 júniusában és augusztusában tett felterjesztésein a keze nyoma meglátszik (B. J. Ö. M. II. 627—9, 629—632.) Mindkét mentőírás számos helyén szó van még a sajtószabadság problémájá­ról. A nádornak aggódva veti fel, hogy nálunk a civilizált európai országokhoz képest különben is jobban korlátozva volt már eddig is a sajtószabadság, most pedig ennek „még egyre szűkebb határokat szabnak, ahelyett, hogy a nyilván­valóan haladó műveltségnek és felvilágosodásnak arányosan megfelelő lépé­sekkel előremennének". (II. 545.) Az Apologia egy helyén Raynault idézi: „Sze­rencsétlenség az államra nézve, ha nem akad a közösség jogának egyetlen vé­delmezője sem ... Törvények, törvények kellenek ide, hogy megmentsenek egy nemzetet a pusztulástól, és az írás szabadsága, hogy megőrizzék a törvényeket." (II. 571.) Egy másik helyen a gondolkodás és írás szabadságát, az emberi jogok deklarációjára hivatkozva, „az embernem szentséges és sérthetetlen jogá"-nak nevezi. (II. 573.) [59] Apologia. II. 587. [60] Apologia. II. 594. [61] Apologia. II. 577. [62] Apologia. II. 598. Ugyanilyen értelemben, sőt még részletesebben nyilatkozik kiegészítő írásbeli vallomásában, Bécsben, 1794. szeptember 16-án (Benda, II. 165

Next

/
Thumbnails
Contents