Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

első weimari évtizede nem más, mint nagyarányú kísérlet a fejedelemnevelésre. Ennek az idealizált képe jelenik meg az Iphigenie in Tauris című drámájában. Batsányi úgy gondolja, hogy teljesen őszinte hangjával és logikus érvelésével eredményt kell elérnie, s úgy gondolja, hogy a felvilágosodott írónak kötelessége is a fejedelem előtt felfedni a dolgok valóságos összefüggéseit. Annyival is inkább, miivel tudja, hogy a reakció minden eszközzel igyekszik ellenkező irányban befolyásolni a fejedelmi akaratot, igyekszik befeketíteni a felvilágosodást [92]. Batsányi János 1793 és 1795 között politikai, írói és költői fejlődésének csúcsára ért. Ezekben az években azonban nemcsak ő, hanem, a hazai események és a francia forradalom hatására, az egész magyar literatura, az egész magyar felvilágosodás kiteljesedett. A magyar köztársasági mozgalom legjobbjai, Batsányi, Kazinczy, Kármán és Csokonai jelzik ezt a csúcsot. A véres pallos és a monarchia legszörnyűbb börtönei csak ideig-óráig késleltethették a szükségszerű haladást, melyben ez a nagy nemzedék olyan törhetetlenül hitt. A több mint hatévi várfogság után hazatérő Kazinczy — más eszközökkel és más utakon ugyan —, de ugyanazzal a hittel kezdi újra a haza, az emberiség és a kultúra szolgálatát. JEGYZETEK [1] A régebbi Batsányi-monográfiák közül a Horánszky Lajos terjedelmes műve (Bacsányi János és kora. Bp. 1907.) a költő életének e jelentős korszakánál nem nyúl vissza a forrásokhoz. A Bacsányi és a magyar forradalmárok című fejezet általában csak Fraknói ismert könyvére támaszkodik. — Eckhardt Sándor A francia forradalom eszméi Magyarországon című könyvében (Bp. 1924.) több helyen utal Batsányi politikai fejlődésére, s néhány helyen idézi az akkor még kéziratban levő védekező iratokat. — A nádorhoz intézett német nyelvű mentőírás Batsányi János összes Művei II. kötetében jelent meg az eredeti nyelven (283—296) és Keresztúry Dezső magyar fordításában (542—551). Az Apologiát először néhány apró kihagyással Benda Kálmán közölte A magyar jakobinusok iratai II. A magyar jakobinusok elleni felségsértési és hűtlenség! per iratai 1794—1795. Bp. 1952. (573—612..) A teljes szöveg és magyar fordítása Kövendi Dénes tollából: Batsányi János összes Művei II. 297—356., ill 555—559. Batsányi politikai eszmevilágának fejlődésével és e fejlődés német ösztönzőivel az idézett kiadás kitűnő jegyzeteiben foglalkoznak Tarnay Andor és Keresztúry Dezső (I. 302—310. és 355—375., valamint II. 516—527.) A két jelentős Batsányiírás egységes politikai és kultúrpolitikai koncepciójával eddig még nem foglalkozott összefüggően senki. [2] Apologia. II. 591. [3] Apologia. II. 558. [4] Apologia. II. 569. [5] Apologia. II. 590. [6] Apologia. II. 591. [7] Apologia. II. 595. [8] Mentőírás. II. 550. [9] B. J. Ö. M. II. 200. [10] Vélekedés és javallás: „Egyáltaljában: az igazlelkű, becsületes szívű embernek megtilthatják ugyan ... hogy e vagy ama kedvetlen igazságot ne írja, közönségessé ne tegye: de semminémű emberi hatalom nem kényszerítheti őtet arra, hogy ezt vagy amazt írja, hírlelje. B. J. ö. M. II. 244. til] Mentőírás. II. 543. 11* 163