Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

koonokra sem hallgatnak a vezetők. Példának Batsányi éppen azt a Schmettaut említi, akinek Patriotische Gedanken eines Dänen c. könyvéből ő kivonatokat készített, melyeket lefoglalt iratai között megtalált és különösen veszedelmesnek ítélt a vádló. „Ha gondolatait hitelre méltatták volna, nem tartották volna . . . jakobinus elvekkel megmételyezett emberek üres és veszélyes téveszméinek, és nem nézték volna le őket, mennyi bajt el lehetett volna kerülni! és mennyit abból, ami még ezután jön!" [66]. (A kiemelés tőlem: N. L.) Hogyan lehet megelőzni a bajt? Mi az, amit Schmettau javasol és véd? Nem más ez, mint maga a felvilágosodás, amit Schmettau nyomán Batsányi is egy lassú forradalommal, vagyis a változás-haladással vesz egyértelműnek. Először a nádornak fejti ki, hogyan lehet megelőzni a bajt, előkészíteni a kikerülhetetlen változásra az embereket: „Az értelmet kell felvilágosítani, az észt meggyőzni, hogy az. akaratot vezetni lehessen. Ezt nem lehet másképpen elérni, csak az ész és jószándék általános elveinek megfelelő és a társadalom célját szolgáló nevelés által és sok jó fejjel és szívvel megáldott férfiú együttműködése által. Boldog az ország, ahol ez történik, és dicső a kormányzat, amely az ilyen férfiakat megvédelmezi. Ahol az emberek az államhoz való kapcsolataikat, a társadalmi lét előnyeit felismerték, és az ezekből származó kölcsönös kötelezettségeikről világos fogalmat alkottak —, ahol szabadon hozott, s az általános jólétet biztosító törvények uralkodnak, ott nem kell semmiféle felfordulástól félni, ott egyesek hangja sem kelthet általános elégületlenséget, és nem zavarhatja meg a nyugalmat" [67]. A Moniteurről van szó a vádban: Batsányi felkiált: Bárcsak az egész (Moniteurt megszerezhetném! Ezt a folyóírást nem lehet eléggé megbecsülni. „Az emberi elme tárháza, az elmúlt tíz év tévedéseinek és igazságainak gyűjteménye" [68]. Értelmetlenség tiltani olvasást, értelmetlenség tiltani a gondolkodást az embereknek. A becsületes polgárnak még az álmait sem szabad megtiltani! Nagy időket élünk, a vélemények végzetszerű árja zúg: „ . . . vajon a tudatlanság, a dolgok nemismerése fog-e tartós gátat emelni a gondolatok ilyen és ekkora áradata ellen?" [69]. Valóban nem a tudatlanság, nem a népbutítás segíthet itt — véli Batsányi —, hanem a felvilágosodás, az ész fényének terjedése, mely maga a megvalósuló változás, haladás, lassú forradalom. Ezt olvassa Schmettaunál és alapjában véve német kortársainál, Wielandnál és Herdernél is, s ezt teszi meggyőződése alapjává. „A felvilágosodás -— idézi Schmettaut — éppen a jótékony felvilágosodás, mely a néppel emberi jogait, az uralkodókkal atyai kötelességeiket ismerteti meg — az Ég leánya és adománya; s aki gúnyolja azt, az Istent káromolja!" Ez a felvilágosodás maga a fejlődés, az evolúció, „melyet a szellemi képességeknek ésszel megáldott teremtményhez illetlen eszközzel nem akadályozott szabad kifejtése, a józan észnek szabad hallás, olvasás, elmélkedés, végül folytonos élettapasztalat által erősített használata idéz elő az emberi lelkekben, — egyszóval a felvilágosodás, mely az éj fekete sötétségét elűzi és szétszórja, világít, de nem kelt tűzvészt" [70]. Batsányi példákat hoz fel a felvilágosodás, vagyis a 156