Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

lassú forradalom hatására, terjedésére. E példák nagyon hasonlítanak a Bessenyei lelke által felhozottakhoz: a pápák és az esztergomi érsek túlkapásaira emlékeztet, amiken ma már csak csodálkozni tudunk, ,,hogy a lutheránusokat ma már nem égetik meg; s végül, hogy .. . többé nem áldoznak fel annyi ezer ártatlan lelket az igazságszolgáltatás fórumai az úgynevezett mágia bűne miatt a babona szörnyű példájaként!. . ." [71]. „Az ilyen felvilágosodást, vagy ami ugyanaz: a lassil forradalmat minden becsületes ember kívánni, óhajtani, akarni tartozik ..." vallja Batsányi, és bízvást reméli, hogy ez a lassú forradalom, vagyis az általános fejlődés „idővel nyilván nálunk is el fogja érni, hogy nem indítanak többé a jelenlegihez hasonló bűnpereket Magyarország legfőbb törvényszékei előtt" [72]. A Schmettau, az Ewald, de még a Wieland és a Herder felvilágosodása és a Batsányié is radikalizmusban messze elmarad a legmerészebb franciák élvonalától: de a francia forradalom éveiben előretörő reakció minden hatalmi eszközzel támogatott csapása elől, hajlékony taktikával és bizonyos megalkuvásokkal védeni akarja a védihetőt, az ész terjedését lehetővé tevő szabadságot, bizonygatván minden lehető nyilvánosság előtt a lassú forradalom szükségszerűségét, a felvilágosodás hasznát, s azt, hogy a reakció a köz igazi ellensége. Hogy ez a mérsékeltnek tűnő álláspont és taktika mennyire haladó volt a maga korában és az adott körülmények között, annak bizonyítására elég egy nyilatkozatot idézni 1792-ből a magyar nemesség nem éppen reakciós, de vallásos, a felvilágosodással szemben némileg gyanakvó, előjogait féltő képviselőjétől. Osvald Zsigmond ügyvédről van szó, aki magát „hazája s nemzete javát óhajtó szí v-nek mondja könyve címében is. Szerinte a deizmus. naturalizmus (s ezen lényegileg ő az egész felvilágosodást is érti) veszedelmes dolgok a társadalomra nézve. „ . . . ugyanis az ezeken épült társaságokat egyedül a nevelésnek módja, a közjónak meggondolása, a jutalomnak reménysége, és a büntető törvényektől való félelem köti egybe, mely gyönge kötelek . . . pedig ezek, kiki könnyen által-láthatja ... a keresztény vallás ellenben a csontoknak és velőknek eloszlásáig béhatván az értelemben, az akaratot, sőt még a legkisebb moccanását is az embernek megkötözi és a közjóhoz kapcsolván, annak boldogítására vezérli" [73]. A felvilágosultak, mint Batsányi is, éppen a nevelésre, az észre, a közjónak átlátására szeretnék a társadalmat építeni, ettől remélik a haladást. A nemesség zöme azonban bizonyára Osvalddal ért egyet, s inkább bízik a vallás társadalomformáló, illetve a tömegeket féken tartani tudó erejében, mint az ész érveiben. Ez a felfogása azután a maga hatalmi pozícióit féltő papi reakcióval gyűjti egy táborba a nemesség zömét a: felvilágosodás minden hívével szemben. *+ Batsányinál tehát a felvilágosodás tulajdonképpen az emberiség önfejlődésének a megvalósulása, előrehaladása a legnemesebb emberi ideálok irányában [74]. A felvilágosodás leghathatósabb terjesztője a nem157