Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

Az írások részletes elemzése még világosabban igazolni fogja különben feltevésünket Batsányi őszinteségéről. De bizonyítja ezt az az egyévi várfogság, melyet a bíróság éppen az Apologia ban kifejtett nézeteiért rótt ki rá, s ezen a ponton már főrangú barátai sem tudtak tenni semmit. Batsányi csakugyan félt az erőszakos forradalomtól, csakugyan nem helyeselte a jakobinusok módszereit főúri barátaival együtt, és valóban közügyet vélt szolgálni akkor, amikor az alkalmat felhasználta arra, hogy a felsőbbséget a kor legfontosabb kérdéseinek összefüggéseiről tájékoztassa, a fejlődés, a felvilágosodás és a reakció bonyolult és ellentmondásos problémáit kibogozza. Batsányi tehát nem magát védi csupán irataiban, sőt nem is elsősorban magát. Mindkét esetben közügynek tekinti esetét, s alkalomnak arra, hogy nagyobb összefüggéseket mutasson fel egész nemzete, de különösen a hazai literatura és az írók javára. Mint látni fogjuk, arra is felhasználja a védekezés lehetőségét, hogy az egyre erősödő reakciót ültesse a vádlottak padjára, és éppen az állam javára hivatkozva, a felvilágosodást, a nemzeti művelődést védelmezze. „Nem csupán folyóiratunk egyetlen . . . füzetéről van szó ... — írja a Mentöírás elején. — Az egészséges felvilágosodás, a hazai nyelv és irodalom ügye, a sajtószabadság .. . végül a magam politikai létének ügye az, ami kockán forog" [11]. A végén ismét e gondolathoz tér vissza nemes pátosszal. „De azt is tudom, hogy ügyem igazságos, hogy minden becsületes ember, minden jóhiszemű magyar ügye. Hazámnak akartam szolgálni. Felvilágosodásunk előbbrevitele volt végcélom, tetszése dicsőségem, és annak tudata, hogy helyesen cselekedtem, egyetlen édes jutalma. Boldog leszek, hogyha még károm is neki szolgálhat [12], (A kiemelés tőlem: N. L.) Úgy gondolja, hogy a jó polgár kötelességeit teljesíti, ha „az ügyész törekvései ellen" tollat ragad, mert „a hamis vádaskodások igazi bajokat vonhatnak magok után", ha nem fedik fel védekezésül az igazságot [13]. A vérbíráknak is azt mondja végül, a boldog halandók közé számítja magát, ha a rajta esett „sérelmekből legalább valami hasznot húz annak az elvnek tagadhatatlan örök igazsága (s ezt ha valaha, most kell belátni): hogy sehol sincs biztonság, ha gyönge a törvények segítsége. .., hogy az államnak inkább érdeke megelőzni a bajokat, mint büntetni a vétket.. ." [14] Batsányi azonban nem egyszerű polgárként áll bírái előtt, hanem elsősorban mint magyar író. Mint magyar író védekezik s védi a magyar írókat és a honi nyelv és irodalom ügyét. A sors keserű iróniája, hogy ennek latin nyelven kell történnie! „ . . .minden józaneszű ember «beláthatja, hogy itt nem csupán az én sorsom van válságban — mutat önmagán túl — az én ügyem mindazokra tartozik, egyenként és összesen, akiket átölelve véd ennek az országnak törvénye... különösen érdekükben van hazánk ama fiainak, akik szolgálni akarván szellemükkel és iparkodásukkal polgártársaiknak, életüket a hazai nyelvnek és honi Múzsáknak szentelték vagy ezután szentelni akarják" [15]. (A kiemelés tőlem. N. L.) Midőn tiltakozik, hogy a vádló egy versének egy kipontozott sora 142