Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. Lőrincz Julianna: Motívum- és képrendszer Jeszenyin költészetében és műfordításaiban

3. sz. melléklet Szergej Jeszenyin: Kékség (Nyersfordítás) Az áttetsző hidegben felkéklettek a völgyek, Hallható a megpatkolt paták dobogása. Az elhervadt fú a szétterült mezőkre Gyűjti a rezet a lombtalan rekettyéről. A puszta mélyedésekből (dolinákról) sovány inakkal Mászik a nyirkos köd, bodrosan fonódva a mohába, Az este pedig a folyócska fölött csüngve a fehér vízben Áztatja kék lába ujjait. * * Az őszi hideg felélesztette a reményeket, Lovam poroszkál, mint a csendes sors, És lengedező ruh/ám/ szélét elkapja Alig nedves fakó ajka. Távoli útra, nem csatába, nem halálba Vonzanak engem láthatatlan nyomok, Kialszik a nap, arany sarka villan egyet És az évek kosarába hull a munka. * * Futó rozsdafoltként vöröslenek az úton A tar halmok és a ledöngölt homok, És a félhomály csókariadalomban táncol, Pásztorkürtté hajlítván a holdat. 133