Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Emil Braginszkij a szerző és társszerző

korszak fonák, torz jelenségeit fricskázó darabjai még színpadra illetve filmvászonra kerülhessenek. Éppen ezért a helyzet- és jellemkomikumra épülő műveinek leegyszerűsített, sablonszerű konfliktusait gyakran vidám-bolondos "happy end"-del oldja meg. A választott műfaj is kezére játszott abban, hogy a "nagy eszmék" egysíkú, lapos világát részben kikerülje, s az embereket inkább foglalkoztató, hétköznapi s egyben szórakoztató eseményekből szője darabjai szüzséjét. A kemény, ellenmondást nem tűrő légkör enyhülésével, a hamis irodalmi alapszabályok feloldásával, a kötelező "lakkozás" megszűnésével polgáijogot nyert a kiüresedett "mintaélet" reális ábrázolása. A tömjénező-bódító tucatdrámák kora lejárt, s egyre nyíltabban került előtérbe, s fogalmazódott meg - főleg a vígjátékokban - a gogoli Revizor szellemes mottója: "Ne a tükröt átkozd, ha képed ferde!" A jótollú Braginszkij élt a lehetőséggel és legújabb színpadi műveiben már a hatalom és morál kérdéseit feszegeti ironikus-groteszk formában, egyúttal szorgalmazva az elkerülhetetlen társadalmi-erkölcsi korrekciókat is. Braginszkij írásművészetében korszakok, stílusok, divatok egymásra rétegződését kísérhetjük nyomon. Reális és irreális elemet ötvöző vígjátékai a művészi minőség, a dramaturgiai megformálás tekintetében meglehetősen egyenetlenek, de az orosz drámairodalom évtizedes langyos állóvizében néha mégis vihart kavartak. Célozgató-karikírozó darabjai gyakran nehéz feladat elé állították kritikusait, akik érdekeik, karrierista szempontjaik alapján nem egyszer egymásnak élesen ellentmondó véleményt fogalmaztak meg egy és ugyanazon Braginszkij műről. Egyesek az egekig dicsérték a fércművet, mások kéjesen fanyalogtak. A következő alkalommal mindez fordítva történhetett. A modern orosz vígjáték jeles mestere nemcsak ontotta a darabokat, hanem a műfaj védelmében szót is emelt. Mikor a hetvenes években sok támadás érte a komédiát, "másodrangúnak" bélyegezték azt, Braginszkij a Színházi Elet hasábjain azt üzente a vígjáték, ha úgy tetszik "vígjáték" lekicsinylőinek, hogy nem a műfaji megnevezés a döntő, hanem a darab minősége és hatása. 19