Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Nyirkos István: A tulajdonnevek szófaji besorolásának kérdéséhez
az embernevek, az állatnevek stb. további osztályozásakor, ha ez nyelvtörténeti/névtörténeti szempontból szükségessé válnék. A tulajdonnévre ugyanis mégiscsak az jellemző elsősorban, hogy főnév, hogy tudniillik valamennyi tulajdonnév főnév, legalábbis szinkrón szempontból és funkcionálisan nézve. De a mondatbeli viszonyító eszközök és képzők/jelek is mint főnévhez járulnak hozzájuk. Az Enyim kutyanév nem az enyim birtokos névmás módjára lehet például állítmány (a közszói enyim esetében a mondatnak így kell hangzania: A kuírya az enyém/enyim, de ha ez a szó tulajdonnév, akkor a mondat körülbelül így fog szólni: Az Enyim az én kutyám, vagy sajátos körülmények/ fogalmazás során Az Enyim az enyém. - azaz az 'Enyim az én kutyám'). A másik dolog, hogy az embernevek, tárgynevek, állatnevek, helynevek stb. emlékeztethetnek a melléknevekre (Csendes vezetéknév), igékre (Hallgass kutyanév), igenevekre (Saraboló versenylónév), névmásokra (Ilyesmi versenylónév), határozószókra (ízibe versenylónév), igékre (Nem illik versenylónév) stb., de ez már a történeti szempont figyelembevétele lenne az osztályozásnál, mivel azok vagy valóban melléknevekből, igékből váltak főnevekké, vagy azok mintájára keletkeztek analógiával, illetve egyszerűen a nyelvtani elemek (képzők, jelek, ragok) használatának hatása alatt állnak éppúgy, mint a köznevek, közszavak stb., bár olykor a nyelvi forma eltér a közszói ragozástól (aranyat, de Aranyt, bokrot, de Bokort stb.), s ez feltétlenül figyelembe veendő sajátság a köznév és a tulajdonnév elkülönítésben. Hogy kimondottan főnevekről van szó az Eredjel-féle tulajdonnévben, azt az is bizonyítja, hogy egyrészt nem cserélhetem fel az elemeket (Eleredj) vagy nem ragozhatom a tulajdonnévi Hallgass alakot közszói, valóságos igeként (ne Hallgass, Hallgassak stb.). Az egyedítő szerep miatt a tulajdonnevek között találhatunk sok egyéni alkotást, úgynevezett értelmetlen szóalakokat (Bodri, Cindri, Riska, Bimbi, 64