Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Hajdú Mihály: Tulajdonnevek a nyelvi rendszerben

egri főegyházmegyei pap, Egy esztergomfőegyházmegyei áldozár, Némely győri püspökségbeli egyházi pap, Netuddki, Nebojsa, Nezabudov, Nulla, Ne, Nini, Non quis sed quid, Én, O, Mi, Ti, Valaki, Aleph, Alfa, Omega, valamint a latin betűk mindegyikét, melyeket egyedül vagy más betűkkel kombinálva álnévként használtak eddig a magyar irodalomban vagy újságírásban. Nézzünk néhány különös példát az állatnevek köréből is! A törzskönyvezett lovak nevei között már 1891-ben ilyeneket találunk: Göndör-Sándor, Angyal-Bandi, Uram-bátyám, Kisbér öccse, Talpra magyar, Olyan nincs, No épen, Gondolj-reám, Amint akarja, Véletlen, Lehetetlen, Rajta-rajta, Hogyvót, Good Morning, Good Bye, Man-at-Arms, The Light of the Harem, Quid pro Quo stb. A mai versenylónevek között pedig különös nevű a Pityi Palkó, Kikapós csitri, Ezer, Ezerkilencszáz, Akárkié, Bárhogy, Annyiszor, Ez falut ér, Gyerünk csak!, Tessék, Mária!, Alfa Romeo, Rock and Roll, Good Morning, Au revoir, Memento mori stb. Van azonban a föntieknél még bonyolultabb tulajdonnévi kategória is: a könyvek címeit magában foglaló. Talán még néhányan ismerik Csathó Kálmánnak a Te csak pipálj, Ladányi!, Az én lányom nem olyan, Miért nem ment hozzá nagymama nagypapához? Ha a vadász ír, az író meg vadászik című munkáit. Teljes vagy hiányos, de mondatértékű valamennyi. Hasonló, de még komplikáltabb egy 1801-ben már második kiadásban megjelent szakácskönyvnek a címe. íme: Úri, és közönséges konyhákon meg-fordult szakátskönyv, mellyben külömb-külömb-féle válogatott, tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta, és szapora étkeknek meg-készítése, sütése, és főzése a' Gazd'aszszonyoknak nagy hasznára le-ábrázoltatik. Ez az igen bonyolult összetett mondatból álló könyvcím győz meg bennünket leghatározottabban arról, hogy a tulajdonnév nem lehet egy szófajnak az alcsoportja, legföljebb úgy viselkedik egy másik mondatba vagy a szövegbe beépítve, mint egy szófaj: a főnév. 54